A MAGÁNY KÁPRÁZAT

Lengyel - magyar kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában a Budapest ART WEEK’17 keretében

Megnyitó március 22-én 19.00 órakor

Művészek:

PL Katarzyna Dyjewska, Leszek Margasiński, Marta Nadolle, Magdalena Pela, Agnieszka Zabrodzka

HU Dobó Bianka, Esse Bánki Ákos, Háth Nóra, Horváth Dániel, Kiss Botond, Oberfrank Luca, Kazsik Marcell

Kurátorok: Kaja Werbanowska, Tomasz Piars

„A magány káprázat.  Az ember gondolatai mindig a másik ember körül forognak, összekötve őt a mások sorsával, amit hiába is próbál eltaszítani magától”  - ezek Zofia Nałkowska lengyel író és publicista szavai. De valóban így volna ez? Azt mondják, hogy a magány korunk  civilizációs betegsége, mert bár olyan világban élünk, amit a lájkok, szívecskék, facebook-ismerősök vagy követők mennyisége határoz meg, elfeledkezünk a legfontosabbról – a kapcsolatról a másik emberrel.

Ez az az érzelmi állapot, amit manapság gyakran megtalálhatunk a fiatal generáció művészeinek munkásságában. A különböző dimenziókban és szinteken érzékelt magányt mindannyian különbözően értelmezik, ennélfogva pedig eltérően is ábrázolják. Észrevehetjük az absztrakciókban, az alakok rétegződésében, abban, hogy az ember mellékdíszletté válik, vagy a látszólag átlagos, utcán elkapott mondatokban. „A magány káprázat” című kiállítás a legfiatalabb generációhoz tartozó öt lengyel festő, Katarzyna Dyjewska, Leszek Margasiński, Marta Nadolle, Magdalena Pela és Agnieszka Zabrodzka műveit mutatja be. A kiállításon részt vevő művészek mindegyike a 2015/2016-os szezonban jelentkezett egyéni kiállítással a Galeria Promocyjna-ban. A közös témaválasztáson kívül összeköti őket szépművészeti iskolázottságuk, és az művészeti ág, amelyben alkotnak. Ami pedig megkülönbözteti: stílusuk, világlátásuk és annak ábrázolása. A kiállítás célja, hogy bemutassa, menyire szerteágazó azon fiatal lengyel művészek munkássága, akik sikeresen találták meg saját alkotói önkifejezésük nyelvét a művészetek számára oly nehéz időnkben. Katarzyna Dyjewska az absztrakció határterületén alkotva valódi és elképzelt épített tereket rögzít. A modern embert körülvevő magányt és ürességet analizálja. Néha ezek valódi helyek, máskor elképzelt terek. Marta Nadolle képein egyfajta naplót vezet, amelynek általában ő maga a főszereplője. Saját tapasztalatait írja le bennük, saját életének jeleneteit foglalja keretbe, kommentárokkal látva el őket („NEM jó nekem egyedül”, „Az lesz majd, hogy rájuk erőltetem magam”, „Ha legalább egy kutyám lenne itt”). Magdalena Pela ezzel szemben „all-over” című alkotói sorozatában a tömeg struktúráját kutatja. az ember/jel alakját rétegezi. Agnieszka Zabrodzka tájképek festésére összpontosít. Ezek azonban nem átlagos tájképek, hiszen a kompozíció megváltoztatásával, a sötét színek használatával és az emberek staffázsként, mellékes díszletként való ábrázolásával munkái mágikus összhatással gazdagodnak. Leszek Margasiński a felesleg problémáját ábrázolja mai világunkban, az absztrakt festészet eszköztárát felhasználva. Mindegyik a kiállításon részt vevő alkotó a nézőhöz hasonlóan a maga módján értelmezi a magányt.

Megtekinthető április 22-ig a LATARKA Galériában

http://polinst.hu/node/11123

--------------------------------------------------------------------------------------------------

SOLITUDE IS A DELUSION
Polish – Hungarian contemporary art exhibition in LATARKA Gallery.

Exhibition is a part of the program of Budapest ART WEEK’17

Opening: 22th March, 19.00

Artists:

PL Katarzyna Dyjewska, Leszek Margasiński, Marta Nadolle, Magdalena Pela, Agnieszka Zabrodzka

HU Dobó Bianka, Esse Bánki Ákos, Háth Nóra, Horváth Dániel, Kiss Botond, Oberfrank Luca, Kazsik Marcell

Curators: Kaja Werbanowska, Tomasz Piars

“Solitude is a delusion. Man’s thoughts always wander around other people and connect them with their fate, which they attempt to push away, but in vain” – words of a Polish writer and a publicist – Zofia Nałkowska. Is it really like that? It is believed that solitude is a civilization disease of our times, and although we are living in a world determined by number of “likes”, hearts, facebook friends and followers, we forget about what is most important – a relation with another person.

This in the emotional state which we can find today in works of many young generation artists. Solitude perceived in many dimensions and on many levels is interpreted by them in various ways, and therefore – differently depicted. We notice it in abstractions, characters’ stratification – where a human being serves as a staffage, as well as in an apparently ordinary words heard somewhere in the street. The exhibition “Solitude is a delusion”/ “Isolated” is a presentation of works of five Polish painters of the youngest generation: Katarzyna Dyjewska, Leszek Margasiński, Marta Nadolle, Magdalena Pela and Agnieszka Zabrodzka. The artists chosen for this exhibition presented their individual exhibitions in Galeria Promocyjna in the 2015/2016 season. What connects them, besides the undertaken theme, is Fine Arts education and the form they use. What differs them is their style, the way they look at the world and how they depict it. The aim of the exhibition is to show how varied are the works of young Polish artists who manage to create their own artistic language in this difficult time for art.

Katarzyna Dyjewska, while painting at the sideline of abstraction, frames real or imaginary architectural space. She analyzes solitude and emptiness which surround a contemporary man. Sometimes those are real places, and on other occasions they are fictional. Marta Nadolle creates a kind of a “diary” in her paintings, where mostly she plays the main part. She writes down her own observations, frames scenes taken from her life giving them relevant comments (“I’m NOT happy alone”, “They’ll say I impose myself on them”, “Maybe if at least I had a dog here”). Magdalena Pela, by contrast, consequently creates a propriety series called “all-over”. In her paintings she examines the structure of the crowd – she stratifies the figures of people/signs. Agnieszka Zabrodzka focuses on painting landscapes. They are not ordinary landscapes, though. Through changes in composition, dark colors and giving a person a role of a staffage she makes us see something magical in her works. Leszek Margasiński illustrates the problem of abundance in today’s world by abstract painting.

Each artist presented on the exhibition, as well as the receiver, interprets solitude in their own way.

Duration: 22 March – 22 April

LATARKA Gallery, Andrássy út 32.

http://polinst.hu/en/node/11110