A Budapest Galéria emeleti termeiben rendezett kiállításon Bozsó Nóra akvarell és tojástempera festményei, illetve térbeli alkotásai láthatók. A befejezetlenség érzetét keltő alkotások központi eleme gyakran maga a hordozó, ebből indul ki az eltérő textíliákra érzékeny művésznő: ezt alakítja, feszíti különös formájú drótvázakra, illetve használ föl szokatlan anyagokat (pl. konyharuhát). A sokszor gyötört és lazúrosan átfestett, félbemaradt alkotás érzetét keltő felületeken időnként előbukkan egy-egy tájrészlet, egy emberi alak vagy portré.

Legújabb alkotásai azonosak az alkalmazott médium létrehozásával: enyvezett papír ragasztószalagokból sző feszített, hártyaszerű nagyméretű felületeket; az így létrejött négyzethálós kompozíció elemei közötti árnyalatbeli különbségek adják a mű ritmusát. A textiles végzettséggel is rendelkező művésznő vonzódása a szövéshez, fonáshoz az egyes komponensek közötti hierarchianélküliséggel is magyarázható. Bozsó Nórának egy olyan installációja is keletkezőben van, melyet agyagból préselt ördögfiókákból állít össze egy padláson talált öntőforma segítségével. A kiszámíthatatlanság és a véletlen iránti érdeklődése búgócsigára erősített szénnel „rajzolt” művein és a csiszolópapírral felkarcolt fémlapokból készített „nyomdúcokon” is szembeötlik. A „lehet” művésze.

//////////////////////////////////////////////////////////////////

NÓRA BOZSÓ | “Eight may be a three from both directions.”

The exhibition organized on the upper floor of the Budapest Gallery presents aquarelle and tempera paintings and three-dimensional works by Nóra Bozsó. Her compositions have an unfinished quality, and since she is an artist who is highly sensitive to variations in fabrics, the base on which she paints often plays a central role. She frequently uses unconventional materials and fabrics, such as kitchen towels, which she transforms, for example by stretching them onto oddly shaped wire frames. On the surfaces, which are frequently chafed and are covered with several thin layers of paint, fragments of a landscape, a human figure or a portrait emerge.

Her most recent works are creations of the medium itself: she weaves strips of adhesive paper tape into large stretched membranes, creating a grid-like composition. Between these individual squares slight differences in the gradations give the works a rhythm. Bozsó has a background in textile art, and her fondness for weaving and braiding may be due in part to the lack of hierarchy between the individual components. She is currently working on an installation which consists of clay hellions made with a mould found in the attic of her former residence. Her interest in incalculableness and chance is palpable in her “drawing” made with charcoal, which is fastened to a humming top, and the metal “printing plates” scratched with sandpaper. She is an artist of “the possible”.

Curators:
ZSUZSANNA SZEGEDY-MASZÁK
TAMÁS TÖRÖK

Opening speech by:
GYÖRGY VÁRKONYI
art historian