A VÁROSBAN / IN THE CITY

2017. június 2. –2017. június 23.

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZ / EXHIBITING ARTIST: BÁCS EMESE

MEGNYITÓ / OPENING: 2017. június 2. / 2 June 2017 (péntek / Friday) 19:00 / 7 p.m.

MEGNYITJA / OPENING SPEECH BY: Schneller János művészettörténész / art historian

HELYSZÍN / VENUE: MAMŰ Galéria / Gallery
MEGTEKINTHETŐ / ON VIEW: 2017. június 23-ig, szerda, csütörtök, péntek 14-18 óra között / untill 23 June 2017, Wednesday, Thursday, Friday from 2 p.m. to 6 p.m.

Facebook event: https://www.facebook.com/events/288131694980282

Munkáim eldobott tárgyakból a társadalom perifériáján élő emberek (hajléktalanok, koldusok stb.) ábrázolása, rekonstruálása, ill. reflektálás napjaink egzisztenciális válság jelein túl bizonyos szellemi, lelki anomáliákra (pl. mindenki mobil telefonozik a metrón): a fogyasztói társadalom fokozódó elidegenedettségére, atomizálódására, (beszélgetés, olvasás, szemlélődés helyett, komor, kényszeres high- tech imádatra), uniformizálódására, napjaink mindent átható nyomasztó technikai fetisizmusára.

A tárgyi hulladékok újrahasznosítása által, a ragasztott, festett elemek kombinációjával, a nincstelenség, ill. a hight-tech fetisizmus ikonikus jeleneit ábrázolom és groteszk, hulladékokból álló ember figurákat (szobrokat) hozok létre. Használok „talált” motívumokat is képeim alap rétegének. Pl. kisgyerekek elementáris, ösztönös rajzait (festett figurákat), kontrasztként az előtérbe kerülő maníros figurákkal, utalva ezzel az egyének gyermekkori ösztönös, elementáris teljességére, ellentétben a felnőttek általános „széttöredezettségével”. Felhasználom háttérként pl. a közlekedési hálózatok térképeit, ami reményeim szerint, jól szimbolizálja és jeleníti meg figuráim és általában az emberi sorsok és életutak „szövetét”.
Alkotói módszerem technikai értelemben a problémák, akadályok, határok felállításán és azok leküzdésének kísérletén alapul. A művészettörténetet folyamatosan követve, vizsgálva, példaképeim minőségét próbálom elérni.
Figurális szemléletem a XXI. századi életérzést sugallja, melyben törekszem minél kevesebbet esztétizálni.

-----

My works are representations, reconstructions of people living on the periphery of society (homeless people, beggars, etc.) made of things thrown away and a reflection on certain spiritual, mental anomalies beyond the signs of today’s existential crisis (e. g. everybody on the subway is fiddling constantly with his mobile phone): the increasing alienation and atomization of consumer society (a sombre, obsessive worshipping of high-tech instead of conversation, reading or contemplation), it becoming uniform, and today’s oppressing technical fetishism, pervading everything.
Through the recycling of trash, the combination of glued and painted elements I represent iconic scenes of poverty and high-tech fetishism, and I create bizarre human figures (statues) made of trash.
I also use “found” motives as a basic layer of my paintings: e g. some elementary, instinctive drawings (painted figures) of small children in contrast to the mannered figures put in the foreground, referring thus to the instinctive, elementary wholeness of individuals in their childhood, in contrast to the general “brokenness” of adult people (in Hungary). As a background I use for instance the maps of transport networks, that will, according to my expectation, well symbolize and represent the “tissue” of my figures and of human fates and life’s journeys in general.
My method of creation is based in a technical sense on erecting problems, obstacles and limits and trying to overcome them. By following and examining art history I try to reach the quality of my examples. My figural view suggests a sense of life of the 21st century, where I try to aestheticize as little as possible.

Bács Emese