Az autizmus mint metafora | Bálványos Levente, Benczúr Emese, Borsos Lőrinc, Böröcz András, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Fischer Judit, Gál András, Gerber Pál, Halász Péter Tamás, Jovánovics Tamás, Káldi Katalin, Keserü Károly, Koós Gábor, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Molnár Vera, Perneczky Géza, Sági Gyula, Szabó Ádám, Szíj Kamilla, Szűcs Attila, Tarr Hajnalka, Tibor Zsolt, Tranker Kata, Uglár Csaba, Várnai Gyula
kurátor | Deák Nóra, Izinger Katalin, Tarr Hajnalka
megnyitó | 2017. junius 10. 19:00
a kiállítást megnyitja | Mélyi József
web | http://www.szikm.hu
a kiállítás bezárása | 2017. szeptember 17.
cím | 8000 Székesfehérvár, Megyeház u. 17.
AZ AUTIZMUS MINT METAFORA
A Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum közös kiállítása
Az autizmus szó valószínű mindenki számára ismerősen cseng. A legáltalánosabb nézet, hogy az autista ember zárkózott, furcsa, ugyanakkor bizonyos dolgokban zseniális. Valójában az autizmus egy ennél jóval komplexebb állapot: az idegrendszer fejlődési zavara, ami különböző módon jelenik meg autizmussal élő társainknál.
Az autizmus jellemzői között a külvilággal, de leginkább az emberekkel való kölcsönös viszony képességének akadályozottsága szerepel. Számtalan olyan jellemzője van, ami okot ad arra, hogy túllépve a diagnosztikai kézikönyvek keretén, metaforaként is szemlélhetővé váljon számunkra egyfajta létállapot. Arra a létállapotra gondolunk, melyet a külvilág elvárásaitól való radikális elfordulás, az autonómia és a belső izoláció jellemez.
A művészek, a művészet tere nagyon hasonló, ugyanakkor választott és nem vele született dimenzió. A műterem és az ott izoláltan végzett tevékenység a saját világ, saját rendszer biztonságát nyújtja, amiben a művész egyszerre túlél, és egyszerre fosztja meg magát önkéntelenül a külvilág kínálta csatornáktól. A műteremben végzett gyakorlatok, maga a mű létrehozásának folyamata számtalan művész esetében hasonló az autisták önkéntelen működéséhez. Ilyen például a „funkciótlan” ismétlés, a repetitív munkamódszer. De hasonlóság a művész rendezőelvekhez való vonzódása, a struktúrák, számbeli és téri rendszerek, modulok alkalmazása is. Azoknak a rendszereknek a használata, amelyek kötöttek és nem kontextus függők, nem relatívak, melyekkel kontrollt gyakorolhat saját munkája felett, szemben a kinti valóság kontrollálhatatlan dinamikájával és ezerféle értelmezhetőségével.
A most megvalósuló kiállítás az autizmushoz mint metaforához való viszonyulás bemutatását kínálja fel a művész számára, a saját belső – elvont és nem diagnosztikai értelemben vett – autista lényének megmutatását a művein keresztül.
A kiállítás olyan kortárs művekből válogat, amelyek karakterében dominánsan érvényesülnek olyan jellegzetességek, amelyek az autizmus sajátjai is: a repetitív gesztusok, a rendezési elv koherens, kizökkenthetetlen gyakorlata, a külvilágot kizáró egyhegyű fókusz, a lényegtelen kiemelése a lényegessel szemben. Talán a művészet az a médium, amiben az „autisztikusság” vegytisztán „csak” lenyűgöző és „csak” szép.
A kiállításon autizmussal élő alkotók (Bihari László, Farkas Ádám, Lakatos Renáta, Varga Máté, Vedres Dávid, Vreczenár Viktor) mellett kortárs képzőművészek szerepelnek olyan munkákkal, melyek tartalmukban, témájukban vagy alkotói módszerükben, attitűdjükben reflektálnak az autizmusra.
Ne elégedjen meg az artKomm levelek olvasásával!
Az ikOn weboldalán kilistázhatja a mai/holnapi/holnaputáni eseményeket!