Kapcsolódhatunk-e múltbéli történetekhez? Adható-e tér a részvétnek? Egybenyithatók-e az emlékezés általános és személyes szintjei? Az I. világháború alatt sok nő maradt egyedül, helytállásuk viszont elvétve jelenik meg a centenáriumi ünnepségsorozatban. Emlékműveket emelnek vagy hoznak rendbe, amelyeken férfinevek sorakoznak, illetve a háború urairól beszélnek. Közös projektünkkel a személyes, egyéni szintek bevonásával többek között a történelmi emlékezet gender aspektusaira, azok kritikai újragondolására is szeretnénk rámutatni. Próbáltuk elképzelni, megközelíteni az I. világháború során magukra maradt nők csendjét: a mindennapi műveleteket, az együttérzés és a közös fellépés formáit. Arra törekedtünk, hogy az adott témát egyszerű eszközökkel, többféle szinten jelenítsük meg, és hogy azokat interakcióba hozzuk egymással.

performansz / installáció / előadás

A vernissage június 24-én, szombaton 5-8-ig tart.

A kiállítást kísér egy előadás, június 28-án, szerdán, 6 órakkor a galériában Acsády Judit és Mészáros Zsolt, Nők békevíziói – feminizmus, pacifizmus címmel beszélnek.

A kiállítás tematikájához kapcsolódóan az előadásban felidézzük, hogy az I. világháború idején hazailag és nemzetközileg ismert, befolyásos aktivisták, írónők milyen gondolatokat fogalmaztak meg a békéről és a háborúról, az elkerülhetőnek vélt erőszakról, a nők és férfiak szerepéről, felelősségéről.  
Milyen társadalmi cselekvésre ösztönözte ez a szellemiség a feministákat Magyarországon és a nagyvilágban, hogyan támogatták a hátországban maradt nőket, hogyan próbálták elérni a társadalmi nyilvánosságot, és miként kívánták befolyásolni a döntéshozókat a háború mielőbbi befejezése, és a fenntartható béke, az igazságos társadalmi háttérre épülő békés élet megalapozása érdekében?