Moni K. Huber, Andrea Kalinová és Nemes Csaba tájképei különböző nyelveken építészetet mutatnak be és szintézist teremtenek az egyéni emlékezet – a szubjektív tapasztalatok, melyek olyan érzelmeket tudnak előidézni, mint a melankólia, vagy egy vissza nem hozható múlt iránti nosztalgia –, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi eseményekből álló kollektív memória között.

Tájképek, melyek egyesítik a természetet az építészettel, a múltat jelennel, és felfedezik a múlandóság szépségét.

Mindez azt sugallja, hogy az építészet a Történelmet tükrözi, és hogy a Történelmet konstruáló különböző narratívák fedésben vannak.

Pia Jardí, a kiállítás kurátora

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

The landscapes by Moni K. Huber, Andrea Kalinová and Csaba Nemes represent architecture, in different languages, as a synthesis between individual memory–a subjective experience that can produce feelings like melancholia or nostalgia for an irrecoverable past–and collective memory consisting of political, economic and social events.

Landscapes that combine nature and architecture, past and present and discover the beauty of the ephemeral.
All this makes us think that the architecture reflects History and that the different narratives constructing History overlap.

Pia Jardí, curator