Nyitva van az aranykapu
Herman Levente képzőművész tárlatvezetése
 

Herman Levente pécsi kiállításáról:

2012-ben Pècsett az m21 galèriàban nyìlt egyéni kiàllìtàsom 1000 m2-en, több, mint 110, zömében nagymèretû mûvel. Megkèrdeztèk többen, hogy mit alkotok èppen. Làtatlanban azt feltèteleztèk rólam a helyiek, hogy egy ötvenes èveiben jàró, befutott éveit nyugodtan élő mûvész vagyok, ìgy igencsak meglepôdtek, mikor azt vàlaszoltam, hogy reggel fejeztem be egy lakóhàz mennyezetènek a vakolàsàt. Akkortàjt èpp kômûveskènt is dolgoztam. Valahogy mindig kikènyszerìtette magànak a tàrsadalom a mûvèszek negatìv megìtèlèsét, mintha valami èlôsködô parazitàk lennènk. Ahogy Birkàs Istvàn kollègàmtól hallottam a jelzôt, a “szakmàn kìvüliek”-nek tudniuk kell, hogy miként is van ez, ismerve kollégáim életvitelét is.
A kèt vilàg, gyerekkorom, fiatalkorom emlèkei és az itteni èlet összefonódva  jelennek meg a kèpeimen.
23 ève folyamatosan költözöm, 2002-ben egy èv alatt 11 helyen laktam. Mindeközben, mint diplomàs mûvèsz dolgoztam gödöràsókènt, napszàmoskènt, rakodómunkàskènt, filmdìszleteskènt és minôsègbiztosìtònàl. Voltam lufiàrus,  utcazenèsz, kőműves, asztalos, eladò hangszerboltban egy plàzàban, festő ès kőrestauràtor, csapos, kertèsz, gyorsportrè rajzolò, segèdmunkàs, filmzene rögzìtèsènèl előadò. Dìszìtettem esküvői helyszìneket, sminkeltem szìnhàzban, filmben, megjelent kèt verseskötetem, pròzàt ìrtam, amihez kèsőbb filmet rendeztem, majd megzenèsìtettem, jàtszottam filmekben, szìnhàzi előadàsban profi szìnèszek mellett, kèszìtettem hintalovakat megrendelèsre és hangszereket. Tanìtottam rajzszakkörben , tanàrsegèdkènt egyetemen, majd tanàrkènt főiskolàn, festmènyeket hamisìtottam és restauràltam, beàzàst festettem biztosìtàsi csalàshoz. Megtanultam hangszereken jàtszani magamtól, és nem utolsò sorban szòrakoztam. Visszatekintve nem tudok olyan időszakot emlìteni, ahol unatkoztam volna. Èn ebből èpìtkezem. Azokat a
hangsùlyokat keresem akàr festmènyen vagy installàciòn belül, amikkel szàmomra a lehető legtökèletesebbnek vèlt szabadsàgban nyilvànulhatok meg. Ez csupàn annyit jelent, hogy àtadom magam a munkànak, a hangsúlyok egymàs utàni követèsèvel ès figyelembevètelèvel engedem épülni, megszületni a vègleges egyensùlyt, amit nem èn , hanem maga az adott vizuàlis keret diktàl önmagànak. Lènyegèben a klasszikus zenèben tapasztalt harmòniàkbòl, a termèszetből tàplàlkozom, nem erőlködöm, egy kèp vagy egy sorozat sokszor önmagàt fejezi be, èn csupàn egy fizikai vègrehajtò vagyok. Gyakorlati, fizikai, lelki ès èrzelmi tapasztalataimèrt nem lehetnèk hàlàsabb.
Jelen kiàllìtàsommal egy “szàllàst” igyekszem berendezni a kiàllìtòterem adottsàgait kihasznàlva. Egy átlagos lakàst jelenìtek meg kisebb installàciòs megoldàsokkal, többnyire festmènybe ültetve. Kèpzelt ès valòs  szomszèdokat idèzek meg, ìzeket, szagokat, illatokat, amik ugyanùgy mùlandòak lesznek egy nèző szàmàra, mint sajàt magam elmùlt 23 ève, amiben az egyetlen àllandòsàg az alkotàsaimban megjelenő mùltambòl ès pillanatnyi jelenemből felidèzett gondolataim voltak.

Art Capital 2017