KLÁJÓ ADRIÁN – PREMIX | THE ESSENCE OF RURALITY
Megnyitó: 2017. 09. 28. (csütörtök) 19:00
Megnyitja: Szombathy Bálint, képzőművész, író, műkritikus
Kurátor: Koller Ágnes

Nyitva: 2017. 09.29 – 2017. 10. 14.
Helyszín: cARTc Project Space, Lónyay utca 31. (Gregersen Contemporary Art Point)

Nyers fadeszkák, kiszáradt birsalmák, némi korom és hangos szúpercegés: a vidéki élet alapvető esszenciái konfrontálódnak Klájó Adrián kiállításán a steril, fehérre mázolt galériatérrel. Olyan mezőgazdasági eszközökből létrehozott objektek ezek, melyeknek esztétikuma előtérbe kerül a szigorú funkcionalitás helyett.

Az alig 1000 lakost számláló Gunarason (Szerbia, Vajdaság) élő művész közvetlen környezetét használja alapanyagként. Apró intervenciókat végez itatókon, vödrökön, ósdi szekrényeken. Ezáltal megfosztja őket legfontosabb hasznuktól, hogy a minél könnyedebb és precízebb munkavégzés tárgyai lehessenek. Szigorúan kontrollált, de annál visszafogottabb beavatkozások ezek, melynek köszönhetően új tartalom születik. Így válik a kortárs képzőművészet formai vizsgálódásának tárgyává és a nagyvárosi kultúrához szokott szem groteszk csemegéjévé.

Klájó tevékenysége több annál, mint játékos és hóbortos gyűjtögetés, kreatív barkácsolás. Az arte povera hagyományaihoz visszanyúlva emel ki a lomokból egy-egy tárgyat, amivel elnéptelenedő falvak ok-okozati összefüggéseit feszegeti. A ’60-as évek ready-made és objekt művészetének középpontjában a tömegkultúra és a nagyvárosi életmód kritikája állt. Korunkban azonban ezek a kulturális viszonyok nem merülnek ki a metropoliszokban és vonzáskörzetükben, az ipari fejlődés, a digitális technológiák korlátok nélkül szivárognak be a legapróbb falvakba is. A városi kultúrával való találkozás azonban ebben az esetben nem közvetlen, a különböző csatornákból táplálkozó, a nagyvárostól mégis szegregált személy sajátjának érzi a tapasztalatot, mely nem az övé, és nem is teljesen hű képe a valóságnak. Sajátos egyvelege jön így létre különböző szubkultúráknak, kiknek nagyszülei még a földeken arattak, az most talán a közösségi oldalak „jópofa” virtuális mezőgazdasági játékával játszik. Vajon eltűnhet-e a népi kultúrában gyökerező ízlés? Hogyan folytatódik ez a jelenség? Mit nyújthatnak a ma emberének ezek a hagyományok?

Klájó mindennapi környezetének ruralitásából meríti inspirációit, tárgyak történeteit meséli el, és melankóliával vegyes iróniával járja körül ezeket a kérdéseket, melyekre még ő maga is keresi a választ. Művei sajátos szépséget hordoznak magukban, melyet rothadt almák kényszeresen precíz elrendezése vagy az omladozó vakolat falon megjelenő mintázatai jelenthetnek. Galériatérbe kerülve ezek a jelenségek elvesztik jogosultságukat. Használhatatlanságuk által újjáértelmezett elemekké válnak, látványosságokká, melyek, mint régészeti leletek őrzik magukon egy kor lenyomatait.

Klájó Adrián jelenleg az Újvidéki Egyetem, Művészeti Akadémia festő szakos hallgatója.