A kiállítás tematikai alappillére két, részben elfelejtett, hiányosan feldolgozott művészetpedagógiai kísérlet. Mindkettő a késő Kádár-rendszer társadalmi valóságában, oktatáspolitikai kontextusában jött létre – az egyik a Városmajor utcai, a másik a Leiningen úti általános iskola szociokulturális környezetében. A Városmajor utcai Általános Iskola “félhivatalos” szakköri tevékenységét a történész Rév István, a demokratikus ellenzék tagja, és a festő Sinkó István kezdeményezte. A Leiningen utcai programot pedig a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére Forgács Péter filmrendező dolgozta ki és vezette, hivatalos rajzórai kereteken belül. A kiállítás a vezető tanárok és az egykori résztvevők visszaemlékezésein keresztül kívánja megidézni a foglalkozásokat, a kutatási anyag vizualizációjával és a könyvtárban elérhető szakirodalmi gyűjtéssel pedig művészet és pedagógia viszonyát, valamint a két kísérlet politikai aspektusait igyekszik értelmezhetővé tenni.

A galéria pincehelyiségeiben két meghívott képzőművész, Adelita Husni-Bey és Ane Hjort Guttu pedagógiai tematikájú rövidfilmjei tekinthetők meg. Mindkét film vezérmotívuma, hogy a gyermeket mint politikus lényt mutatja be – egy mesterségesen kialakított gyermekközösség működése közben, illetve a hagyományos iskola-világ elleni harcban.