Túl sok energiát égetünk építkezés közben: a beton és a tégla egyaránt magas hőfokon égetve készülnek, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a természet és ember egyensúlya megbillent. Elképzelhető olyan építkezési mód, amiben a tűz, a víz és a levegő egyensúlya harmonikusabb? Ahol a struktúra falaiban levegő és nedvesség áramlik és kevesebb tűz kell az előállításához? Ezért lett Szellő a projekt címe. Arabul sok neve van a szélnek, ez a testi és lelki enyhülést hozó szellő a sivatagban.

Szír nagymamám tágas és magas, ősi vályogkupoláját kezdtem el rajzolni, ahogy gyerekkoromból emlékeztem rá.

2012 óta foglalkozom földből és vályogból készült épületekkel. A múlt december nagyon hideg volt, a török és libanoni menekült táborokban a fagy és a hó ellenére sátrak. A gyerekek nyári öltözékben. Elkezdtem szétküldeni a rajzokat nemzetközi segélyszervezeteknek és építészeknek, azzal a kéréssel, hogy építsenek gazdaságos helyi alapanyagokból – földből, vályogból – menedéket a sátrak és fémkonténerek helyett. Ritkán jött válasz. Közben megtaláltam a nagymamám régi házát egy kaliforniai építész kutatásában, aki a természetes légkondicionálás csodájaként mutatta be, mely 25 fokot hűt nyáron formája miatt és mert kissé fluktuál a vályogban a nedvesség. Valamikor 2015-ben kaptam egy fotót kétszáz négyszögletes vályogépületről, melyeket a katari vörös félhold épített az országon belül áttelepített menekülteknek – de ez lehetett véletlen egybeesés is.

Szíria országhatárain kívül az egyik legnagyobb akadály az építési engedély hiánya volt. Maradtak a sátrak és konténerek.

Végül múzeumok fogadták be a projektem: inkább szimbolikus épületek jöttek létre, struktúrák vagy épület-fragmentumok. Legtöbbször helyi alapanyagokat és hagyományokat kutattam: Magyarországon falvakat jártunk be a családommal, főképpen a Tiszaparton, ahol roma mesterek vetettek vályogot. A holland-belga-francia Maas folyó partján pedig az északi régi „Fachwerk” kazettás faszerkezetben hoztunk létre vert vályogból egy áttetsző falat és kaput. Újvidéken gyékényből készült a sátorszerű ház a menekvés és az otthonkeresés jelképeként.

A menekültkérdés összetettsége miatt számomra sem könnyű értelmezni a projektet. Formailag a modernizmus, a környezetbarát építészet és a különböző kultúrák harmonikus szintézisére törekszik. Nem tesz különbséget az emlékezés és az utópia között, nem tesz különbséget tűz, víz, levegő; fizikai és szellemi fogalma között. Arra törekszik, hogy ne legyen behatárolt vagy zárt.

Reményeim szerint a valóságra is hatással van, ha az egyszerű formák és anyagok szelídsége váltja fel a háborús képeket.

Külön köszönet: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem