Ez a kiállítás tisztelgés kíván lenni ama hét – ma már elhunyt – képzőművész előtt, akiket a kor kultúrpolitikája legjobb esetben is csak az autodidakták kategóriájába sorolt, s a „mértékadó” művészettörténészek többsége sem érdemesített figyelemre. Így aztán valódi értékükön máig nem kerülhettek be az úgynevezett kánonba, munkásságuk jobbára fehér folt maradt a kortárs képzőművészet történetében. Életművük nemcsak a hatvanas-hetvenes években volt fontos, hanem ma is megállja a helyét és adalékul szolgálhat a kor képzőművészeti életének teljes feltérképezéséhez.

A kiállításhoz közel egy órás dokumentumfilm készült, amelyben pályatársak, különböző területeken alkotó tudósok és közéleti személyiségek beszélnek a tárlaton bemutatott hét képzőművészhez fűződő barátságukról és emlékeikről.

Bocz Gyula emblematikus plasztikai műve, a villány-nagyhasrányi kőbányában készült és felállított Spirál 2. (1973) című szobor a kiállítás ideje alatt a Műcsarnok előtti füves területen lesz látható.