FUTURUM PERFECTUM Finisszázs - Bulghur koncert

 

FKSE – Stúdió Galéria

1077 Budapest, Rottenbiller utca 35. 

 

20.00 BULGHUR (Budapest Horror Band) koncert

 

Nemes Z. Márió: vokál

Kis Róka Csaba: basszusgitár, effektek

Győrffy László: ütősök

Horváth Ádám Márton: elektronika

 

20.30 POSZTAPOKALIPTIKUS TOMBOLA

 

A tombola keretében kisorsolásra kerülnek Győrffy László Fétisföld túlélőcsomagjai, melyek a természet halála utáni maradványokat, növényi, ásványi és állati "emlékeket" tartalmaznak. 

 

21.00 AFTERPARTY: Holt Lenszkij hangperformansza

 

 

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Kiállítók: FRIDVALSZKI Márk, GYŐRFFY László, KERESZTES Zsófia, KIS RÓKA Csaba, LICHTER Péter, SZŰCS Attila

 

A kiállítás kurátora: NEMES Z. Márió

 

Nyitva: 2018. 02. 21 – 2018. 03. 23. kedd-szombat 14-18, szerda 16-20 óráig

 

A posztapokaliptikus gondolkodásban benne rejlik egy antropológiai és történeti paradoxon, miszerint egy olyan optikát kínál fel, melyen keresztül az ember visszanéz önmagára, mégpedig saját „bevégződése” után. Eva Horn kultúratudós szerint ez a futurum perfectum apokaliptikus fantáziája, melynek tárgya a jövő mint katasztrófa. Az antropológiai paradoxon ott képződik meg, hogy vajon az ember képes-e kívülről reflektálni önmaga „eltűnését”, vagyis mennyiben és miként emberi még a túlélő tekintete? Illetve van-e története/történelme ennek a túlélőnek, ha a jelentésadó emberi világ legfeljebb csak romként hozzáférhető? Vagy valójában már csak természettörténet adódik számára, ahogy azt Walter Benjamin elképzelte, melybe az ember és a történeti világ geológiai üledékként integrálódik vissza?

 

A FUTURUM PERFECTUM című kiállítás a fenti kérdésekre próbál választ találni, miközben a posztapokaliptikus paradoxon képzőművészeti, illetve képpoétikai kontextusát vizsgálja. A tárlat középpontjában Lichter Péter Fagyott május című kísérleti horrorfilmje áll, melyet a Budapest Horror-szcénához tartozó képzőművészek és alkalmi szövetségeseik reflektálnak különböző mediális stratégiákkal. A Budapest Horrorhoz leginkább a testábrázolás szubverzív formáit társította eddig a közönség, de a FUTURUM PERFECTUM a kísértetiesség esztétikájának egy másik dimenzióját hangsúlyozza ki, hiszen Lichter alkotása azt a kérdését kutatja, hogy létezhet-e még táj az „utolsó ember” számára? A tárlat feszültségét az esztétizáció és a materialitás közti feszültség szolgáltatja, mert a posztapokaliptikus tájaknak Lichter filmjében van egyfajta stilizált, éteri, már-már szimulákrumszerű lebegése, ugyanakkor ezt a lebegést megtörik az anyagiság hullámai. A tájkép esztétizált maradványformái tehát a természet formátlan anyagiságával szembesítődnek, noha folyamatosan tudatosítni kell, hogy ez az anyagiság se rendelkezik semmilyen tiszta evidenciával, hiszen Fridvalszki Márk, Szűcs Attila, Keresztes Zsófia, Győrffy László és Kis Róka Csaba művei a materialitás művi, konstruált és/vagy digitális karakterét hangsúlyozzák ki. A természet végidején a tájkép szimulációját az anyag és a tárgyak szimulációja egészíti ki, ugyanis nincsen már „lényege” ennek a természetnek, mert megkülönböztethetlenül elkeveredik a technológia különböző formáival, kódjaival és struktúráival. A természet, táj és anyag tehát egy színházi előadás motívumait alkotják, ahol az állandó és kölcsönös „mímelés” válik a meghatározó esztétikai stratégiává, miközben az ember nemhogy a szereplője, de mintha a nézője se lehetne már ennek az előadásnak.

 

Nemes Z. Márió 

 

 

 

FUTURUM PERFECTUM

 

SYAA - Studio Gallery

 

Artists: Márk FRIDVALSZKI, László GYŐRFFY, Zsófia KERESZTES, Csaba KIS RÓKA, Péter LICHTER, Attila SZŰCS

Curated by: Márió Z. NEMES

 

The exhibition is open: 21. 02. 2018 – 23. 03. 2018, from Tuesday to Saturday between 2 and 6 p.m, Wednesday between 4 and 8 p.m.

 

Postapocalyptic thought contains an anthropological and historical paradox, because it allows human rationality to observe itself after its own „disappearance”, through a posthuman optic. According to Eva Horn, this is equivalent to the apocalyptic fantasy of a futurum perfectum, in which the future is exposed as catastrophe within a present already sutured with the void of an abyssal future. The anthropological paradox emerges when we reflect upon the following question: are humans capable of reflecting on their own disappearance? Furthermore, how may the experience of disappearance and extinction be integrated into experience, if at all? Furthermore, does the futural survivor of extinction have any historicity, is it a historical being, if the human world has been reduced to a state of ruination? Can history survive the apocalypse? Or, as Walter Benjamin held, does natural history remain the sole form of historicity in the wake of catastrophe, in which humans come to be reintegrated in the form of geological layers and mineral elements?

 

The FUTURUM PERFECTUM exhibition attempts to uncover the content of the postapocalyptic paradox we have outlined above, in the context of an inorganic visual poetic context. In the center of the exhibit is Péter Lichter’s Frozen May, an experimental horror film, reflected by artists from the Budapest Horror scene and their occasional allies with different media strategies. Up to the present the Budapest Horror has engaged in subversive representations of bodies, but FUTURUM PERFECTUM presents viewers with a new dimension of uncanny aesthetics, for Lichter’s film explors the question if there is a landscape left for the „Last Man”. What we are confronted with is an experiment in Anthropocene art, art without human protagonists. The exhibition presents us with an ambivalent tension between aesthetization and materiality, as the ethereal, artificial atmosphere of Lichter’s film is interestingly brought into contrast with a very real and palpable materiality. Within these aestheticized landscapes residual forms are contrasted with the apparent formlessness of nature, albeit we cannot forget that materiality itself is never clean, pure or untouched. In their various ways, the works of Márk Fridvalszki, Attila Szűcs, Zsófia Keresztes, László Győrffy and Csaba Kis Róka represent materiality as always already constructed, artificial and impure. Matter is dirty, hence art attuned to the call of matter must rid itself of any idealistic attachment to a supposedly untouched, unblemished natural realm. Through a process of decay and decline, nature exposes the simulation of landscapes through a proliferation of material and objective simulations. No longer can we identify any essence within nature, a non-substantial morass already mixed together with technologies, codes, constructs and structures. Nature, landscape, matter: these are all nothing more than elements of a stage, a theater in which emptiness mimes itself into presence in the context of an aesthetic strategy,  a performance within which the role of humans comes to be ever more restricted. Neither actors nor viewers, we are doomed to disappear from the theater of Being.

 

Márió Z. Nemes

 

http://studio.c3.hu/