Szabó Ábel legújabb, főként 2016-2017 folyamán készült festményei a művésztől megszokott urbánus témákat teljesen új technikai megoldásokkal, az időtlenség nézőpontját a pillanatnyiság látásmódjára cserélve mutatják be. A fotórealisztikus látásmód érdekében kifejlesztett aprólékos ecsetkezelést felváltják a foltokban felvitt, elkent festékrétegek, a dinamikus ecsetnyomok és a merész kompozíciós megoldások, valamint a látvány megkettőzésén alapuló réteges felületkezelés. A kidolgozott és elnagyolt felületek váltakozását a művész egy képen belül is megengedi magának, és élvezi a kompozíció születése során spontán létrejövő térbeli viszonyok egymásba hatását, és az ennek következtében a szemlélőben születő bizonytalanságtól sem ijed meg. A kétezertízes évek végének társadalmi, gazdasági és kulturális változásait tükröző városi tájak látványvilágát a magyar festészeti hagyományok irányzataihoz kapcsolódva, saját nézőpontját sem kímélve teremti újjá.