A kiállítás az otthon fogalmából indul ki és az ebből fakadó bizonytalan helyzeteket térképezi fel. Mit jelent ma az otthon, az otthonkeresés, a valahova tartozás, egyáltalán használhatjuk-e még ezeket a fogalmakat a szó hagyományos értelmében? Mit változtat ezen a kortárs képzőművészeket is érintő állandó utazás, ingázás, a nomád életmód? Ahelyett, hogy az otthon kereséséről beszélnénk, nem inkább egyfajta folyamatos hazatérésről lehet szó, ahol az ember mindig mozgásban van és ebben a mozgásban próbálja megtalálni a stabilitást? A kiállítás másik kulcsfogalma az utazás, amelyben paradox módon kapcsolódik össze egymással a szabad választásból fakadó felfedezés öröme és a társadalmi-politikai helyzetek által kikényszerített távozás.
A résztvevő művészek nem annyira direkt, inkább poétikus stratégiákat mutatnak be, amelyek a személyes kiindulóponttól kezdve, a saját ország múltjának vizsgálatán át, a tágabb értelemben vett geopolitikai és ökológiai kérdésekig terjednek. Ezáltal olyan kortárs tapasztalatokra reflektálnak mint a migráció, a nomadizmus, a területek tulajdonjoga, vagy az ún. öko xenofóbia.

A kiállításon résztvevő művészek egy része nem ismeretlen a hazai közönség számára: Alex Mirutziu például májusban mutatkozott be a Trafó Galéria Gondolat plasztika című sorozatának keretében vagy az Új Budapest Galériában megrendezett Kétfejű gyufa kiállításon; Hiwa K viszont most először állít ki Magyarországon: az Irakban született, jelenleg Berlinben élő művésznek a legutóbbi Documentán bemutatott videója lesz látható a kiállításon.

Kép: Hiwa K: Pre-Image (Blind as the Mother Tongue), 2017
single channel HD video, 16:9, colour, sound, video still
courtesy of Hiwa K, KOW, Berlin and Prometeogallery di Ida Pisani Milan/Lucca