esemény
Ukrainian Garden | Pasha Open (UA), Bonjour Sima (UA) | Telep Galéria

kurátor | Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő

megnyitó | 2018. október 4. 19:00

web | https://www.facebook.com/event...

a kiállítás bezárása | 2018. október 24.

Az emberi természet hajlamos vágyakozni a kényelem érzésére és szereti környezete esztétikáját és komfort szintjét fejleszteni. Ezen területek rendezése, különböző okok miatt azonban nem mindig lehetséges. A vizuális tartalom problémája a városban mindenütt megfigyelhető, és változó módon fejeződik ki: a vizuális zajtól és a nem funkcionális terek közepén elhelyezett hirdetésektől kezdve egészen a perifériáig. A funkcionalitás ritkán fellelhető új épültekben és udvarokban, minden kaotikus rend szerint működik az értelmetlen térben. A fejlesztés igénye érezhető az átlagos lakó és városi szolgáltatók részéről is, de a tapasztalat, a szakmai tudás és az igazi igények megértésének hiánya miatt a törekvések ritkán érnek el sikert. Gyakran a kezdeményezés a lakók részéről jön létre, akik elkezdenek objektumokat kreálni szemétből, műanyagból és gumikból, felesleges háztartási eszközökből és beillesztik ezeket az udvar terébe. Azonban a törekvés, hogy az ember szebbé tegye környezetét ellentmondásba került önmagával, azáltal ahogyan ezzel rendetlenséget teremt az adott térben. Ez a szociokulturális jelenség vált a megfigyelésünk tárgyává, amelynek hatásaira és kölcsönhatásaira szeretnénk reflektálni.

~~~

Human nature is prone to desire the feeling of comfort and to improve the environment that surrounds them to make the space more aesthetically pleasing and comfortable. But the organization of such conditions is not always possible due to various reasons. The problem of visual content in the city can be observed everywhere and is expressed in various ways: from visual noise and advertisements in the center of an empty, non-functional space in residential areas and up to the periphery. Yards and new buildings rarely have any semantic and functional meaning, inside them everything works in chaotic orders and lives in an unintelligible space. The need to improve this environment is felt by both ordinary residents and urban services, but due to inexperience, lack of professionalism and understanding of real needs, the result is rarely successful. Often, the initiative comes from residents themselves, who start create all sorts of objects from garbage, tires and plastic, unnecessary household items, integrating them into the space of the yard. But man's desire to improve the surrounding reality became contradictory to itself by cluttering the given space. This socio-cultural effect has become the object of our observation, in the course of which we created a reflection of the influence and interaction with this phenomenon.

~~~

Людській натурі властиво прагнення до комфорту і до поліпшення середовища, яке його оточує. Робити простір більш естетичним і зручним. Але організація таких умов не завжди можлива через низку обставин. Проблема візуального наповнення міста спостерігається повсюдно і виражається по-різному: від візуального шуму і реклами в центрі до порожнього, нефункціонального простору в спальних районах і на периферії. Двори і новобудови дуже рідко мають змістовне та функціональне наповнення, в них все працює в хаотичній будові і живе в неусвідомленному просторі. Потреба в поліпшенні цього середовища відчувається як звичайними жителями, так і міськими службами, але в силу недосвідченості, непрофесійності і нерозуміння реальних потреб, результат рідко виходить вдалим. Найчастіше ініціативу в свої руки беруть самі жителі, починаючи створювати різного роду об'єкти зі сміття, шин, пластика і непотрібних побутових речей, інтегруючи їх у простір двору. Але бажання людини поліпшити навколишню дійсність стало суперечливим самому собі, захаращуючи цей же простір. Це соціокультурне явище і стало об'єктом нашого спостереження, в ході якого було створено відображення впливу і взаємодії з цим феноменом.

 

Jótanács

Az ikOn artKomm levelek nem mindenben helyettesítik a postai meghívókat, de az ikOn használatával intézményenként átlagosan 4 havonta sprólható meg annyi papír, amennyi egy fa életét jelent(het)i.