Földi Péter Kossuth- és Prima Primissima díjas festőművész életművének keresztmetszetét mutatja be a tárlat; nagyobb hangsúllyal az ezredforduló után készült művekre koncentrálva, de felvillantva a jellegzetes „Földi-stílus” kialakulásnak kezdeteit is. Földi Péter 1972-ben diplomázott az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán, és tanulmányai elvégzését követően szülőfalujába, a nógrádmegyei Somoskőújfaluba tért vissza. Azóta is ott él és alkot. Ihletet a falu mindennapi életéből, a mezőgazdaság, a kertek, a háziállatok vagy épp a kocsmák világából nyer, ám mikrokörnyezete a művészi feldolgozás révén kozmikussá, transzcendentálissá tágul számunkra. A létezés különféle emberi, állati és növényi formái népesítik be műveit, élénk koloritú foltrendszerrel festve, és gyakran szokatlan perspektívából – erős felülnézetből, vagy éppen több nézőpontból – mutatják jeleneteit. A játékosságot és az iróniát sem nélkülöző minidrámái rokonságba hozhatók a gyermekrajzok és a népművészet világával is. A hétköznapok ábrázolása olykor mesés vagy mitológia horizontot kap, ám hiába keresnénk egy-egy jól ismert történetet a képek mögött, e narratívák mindig a művészre szabottak, szuverének maradnak. A Műcsarnok első, retrospektív Földi Péter-tárlatán, a művész olajfestményei mellett bronzszobrai is helyet kapnak.