Margherita Turewicz Lafranchi szobrászművész és Benedek Barna festő 2017 szeptemberében találkoztak Bożena Kowalska művészettörténész által szervezett “Plener” szimpóziumon Radziejowicében, Lengyelországban.
Bár Margherita munkái legközelebb az arte poverához, Barna alkotásai pedig az op arthoz helyezhetők, műveik több ponton átfedéseket mutatnak. Egyrészt a két különböző műfajból, két különböző alkotói úton jutottak el mindketten a fali objektekhez. Másrészt saját alkotásaikban a geometrikus struktúrákat preferálják. Harmadrészt mindkettőjük érdeklődési központjában egyetemes emberi kérdések állnak, az ember és a tér viszonya, ami az időbeliség kérdésében, a tér-idő folytonosságban manifesztálódik: Margherita szintetikus ipari anyagok fölhasználásával építi fel műveit, melyekben az időbeliség az ipari anyagok sajátos tulajdonságai révén érvényesül, a magas vagy éppen alacsony ellenállóképesség miatt időtlenné, illetve átmenetivé válik maga a műtárgy is. Barna hajlított lemezes festett objektjei a fény segítségével, önárnyékaival lép kölcsönhatásba, és ennek eredményeként az objekt valódi térbeli formája bizonytalanná válik, torzul, a megfigyelő mozgása erősíti vagy gyengíti a forma átalakulását, az elmozdulás és az időbeliség megszokott összefüggésének látszólagos felborításával.