„Egész nemzedékek dolgoztak az emberi kiszolgáltatottság megteremtésén, azon, hogy az ember egyszerre legyen kiszolgáltatott alany és téma, tárgy.”
Michael Foucault − A szexualitás története I. - A tudás akarása
Jelen kiállítás egyszerre kívánja a nézőt megfigyelővé és megfigyeltté tenni. Az egymás megfigyelése utáni vágy, a mások életébe való betekintés azt a normarendszert feltételezi, amik alapján meghatározzuk magunkat másokhoz képest. Meg akarunk győződni róla, hogy hasonló problémákkal küzdünk, különbek vagyunk másoknál vagy éppen érünk annyit mint ők. Tehát az átlagtól csak átlagosan térünk el.
A kiállítás kisebb egységekre bontható, ahol az egyes terekben elhelyezett munkák más-más aspektusból vizsgálják, hogyan tudjuk testünket a lehető legtárgyilagosabban leírni, az intimitás teljes hiányában reprezentálni. Azt vizsgálja ezekben az anti-intimnek nevezhető állapotokban, hogy a tényleges fizikális kiterjedésünk mennyi finom és bonyolult kapcsolatot alakít ki környezetünkkel, illetve a társadalmi elvárások hogyan alakítják külsőnket. A testtel kapcsolatos személyes történetek, kritikai megfigyelések ugyanúgy helyet kapnak a kiállításon, mint az egészen absztrakt tárgyak, egybefonódott szoborszerű testek.
Vékony Dorottya (1985) visszatérően foglalkozik a test tematikájával. Legyen szó a sajátunkról, mások testéről vagy a kollektív testtudatról. Munkáiban megjelenő testképek a világgal, a környezettel és az önmagunkkal való viszony primer tükrei, egy olyan térkép, amely magán hordozza történelmünket, korunk lenyomatait, személyes történeteinket.
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
Médiatámogatónk: Papageno
