#elsovacsora
megrendezett bizonytalanság

Mindenképpen kipróbálom, még ha furcsán hangzik is. Nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy megtudjam, milyen ízű ez a lila kenyérhéj. Ki tudja, talán meglepően finom. Nem szabad előítélettel közelíteni az új dolgokhoz, hiszen az új dolgok meglepetéseket hozhatnak. Egy jó beszélgetés mellett bármi lehet élvezhető, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi van a terített asztalon. Ki tudja!? Lehet, hogy ez az első vacsoránk, de legalább emlékezetessé tehetjük!  – gondolta ChatGPT.

Szabó Károly installációja az #elsovacsora, amelyben a vacsorához illő módon megtaláljuk a terített asztalt és az ételt. A terített asztal mellől azonban hiányoznak a székek és az asztalon sincsenek kint az evőeszközök. Az étel nem kevésbé meglepő. Betonba öntött, színes héjú kenyérszeletek. A szeleteken egy-egy kifejezés, módosítószavak, tagadószavak, kérdőszavak (például ugye, vajon, kétségkívül, akár, nem). Mindez a szűkszavúság nagyon félrevezető lehet, olykor békét, máskor ellentéteket, feszültséget szülhet. Az egymásnak odavetett kifejezések sokrétű jelentést hordozhatnak hanglejtéstől, kontextustól függően. Az installáció szándékosan nem idéz fel egyetlen konkrét történetet, inkább történetek sokaságát generáló elemeket rendel egymás mellé. A helyzetet tovább fokozza a mű címe, az #elsovacsora, amely azt sejteti, hogy a résztvevők feltehetően kevéssé vagy nem ismerik egymást, legalábbis személyes tapasztalatok alapján nem. Tudásuk, sejtéseik függvényében azonban gyárthatnak teóriákat, számtalan dolgot feltételezhetnek a másikról, miközben önmagukat szorongva rejtegethetik vagy óvatosan feltárhatják.

De az is lehet, hogy fejfájásra hivatkozva az utolsó pillanatban egyszerűen lemondják a vacsorát. Akkor viszont nem tudják meg, hogy milyen ízű a lila kenyérhéj.

Dr. Virág Ágnes

művészettörténész