|
Kemény Judit (Torda, 1918 – Budapest, 2009), aki a háború előtt Aba-Novák Vilmostól, Pátzay Páltól és Borbereki Kovács Zoltántól szívta magába a művészet új atmoszféráját, európai levegőjét, irányait. Aztán jött az a kor, amikor a szemeket Moszkvára kellett vetni és Kemény Judit körül elfogyott a levegő. Nem volt már kiállítóhely, sőt barát sem, aki segítsen, hogy a művészetben önmagát kereső szobrász és grafikus megtalálja a sikerhez vezető utat. Ritka lett a levegő és az életmű ugyan gyarapodott, de a kanonizálás elmaradt. Pedig, ha van a nőművészetnek előfutára az 1930-as években az Kemény Judit. Divattervező: ruhaterveit rendszeresen közlik a lapok. Grafikus: több lapnak dolgozik, lapterveket, laptükröket tervez és magazinokat illusztrál. Emellett kiforrott rajzművésszé lesz, köszönhető ez Aba-Novák Vilmosnak. A szobrászat felé fordul: modernista, konstruktivista munkái már a következő évezredhez szólnak.
Sikerek a vasfüggönyön túl
Kemény Judit1945 és 1946 között került a Magyar Képzőművészeti Főiskolára Pátzay Pál tanítványaként, de igazi mesterének Aba-Novák Vilmost tekintette, illetve Borbereki Kovács Zoltánt. A háború után a művészeti pályája ígéretes kezdetet vett, 1948-ban még kiállított a Művész Galériában. Az ebben az időben a szocialista realizmus hatása alá került és az alól önmagát kivonni képtelen magyar szobrászművészet sajátos, ígéretes tehetségének indult. Műveiben azonban autonóm gondolkodónak bizonyult, így karrierje veszített lendületéből. Szobrászati alkotásainak jellemzője az erő, a lendület, a dinamika és a konstrukciós formák, egyensúlyok vizsgálata. Előszeretettel készített fémkonstrukciókat, és gyakran nyúlt – Borbereki Kovács Zoltán hatására – ősi, elsősorban afrikai motívumokhoz. A grafikai munkáiban, terveiben megfigyelhető lágyság, forma-, és textúragazdagság szobraiban is megjelenik. Szobrászati tevékenysége mellett egy intimebb alkotói utat is járt, 1939-ben a Pesti Napló rendszeresen közölte ruhaterveit. 1943-ban az Új Idők, az Otthonunk és a Színházi Magazin megjelentette tervezői munkáit. Ebben az időszakban a Magyar Pamutiparnál textilraportokat, illetve textilterveket készített. Köztéri szoborterve a BBC, Londoni gyűjteményébe került. 1983-ban a Nation Shall Speak Peace unto Nation évfordulós nemzetközi kiállítás szerepelt Londonban. Műveit a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a budapesti Közlekedési Múzeum őrzi. Kemény Judit életműve, tevékenysége, hagyatéka jelenleg művészettörténeti szempontból feldolgozatlan.
A látott világ dolgai
„Vannak sorsok, amelyek szükségképpen mennek a maguk pályáján, és akkor sikeresek, ha nem sikeresek. Ezt persze csak utólag lehet kimondani, mert igenis küzdeni kell az elismerésért, legfeljebb tisztában kell lenni azzal, hogy ha ez nem valósul meg, azért az életnek és az életműnek még van értelme, sőt gyakran komolyabb értelme van, mint az úgynevezett sikeres életpályák esetében ez elmondható. Egy élet és életmű súlya és színvonala nem a sikertől függ. Szó lehet itt személyes próbatételről, amit meg kell állni, vagy amibe el lehet bukni. (…) M. Kemény Judit lépést tartott kora művészeti áramlataival, így az absztrakt irányzatok is hatottak rá, anélkül azonban, hogy maga is absztrakttá változott volna. A látott világ dolgaitól soha nem szakadt el, a természetet sem másolta. A jelenségek lényegét kereste, ami szükségképpen csak bizonyos absztrakció révén közelíthető meg. A maga útját járta ebből a szempontból is. Az absztrakt formalátás lényegét megértve, annak minden pozitívumát szervesen tudta ötvözni és mondanivalója szolgálatába állítani. De mi is ez a mondanivaló? Nem csak egy modern életérzés, vagy technikai vívmány leképzése, még kevésbé véletlen rátalálás valamire. Ellenkezőleg, egy nagyon is konkrét élethelyzet megoldására tett erőfeszítés eredménye, gyakorlatilag kitörés egy szorongatott helyzetből, aminek messzemenő szellemi és filozófiai konzekvenciái vannak. A lebegő kövek, a repülő formák, a testek tömegének nem lent, hanem fent, a szobor magasabb régióiban való megjelenése a kopernikuszi fordulat gyakorlati alkalmazásáról beszél. Túl vagyunk a geocentrikus szemléleten, ebből következik, hogy létünk feltételei elsőrendűen nem földi, hanem kozmikus természetűek. Ettől függünk, és ha igazi stabilitást akarunk, nem alapozni kell, hanem kapaszkodni, repülni, térben, időben és szellemileg. Ez egy kiküzdött, személyes életigazság érvényesítése, ami társadalmi, közösségi szempontból is egy alternatíva, ha ugyan nem az egyetlen, valóban járható út; evolválni, felszabadulni, felemelkedni, szárnyalni, repülni.” – Részlet Kürthy Sándor festő- és grafikusművész 1978 májusában írt kiállításmegnyitó szövegéből.
|