Káli a hindu mitológia egyik legkivételesebb szereplője: gyógyító és démonölő istennő, akihez a védelmezés mellett a halált is kapcsolják. Habár rémisztő, ő az egyik legjótékonyabb istenség. A nők körül kialakult hitvilágokat a végletek dialektikája kíséri, amihez a titokzatosságot, a kiismerhetetlenséget, a mágiát és egy autentikusabb, természet közelibb létformát kapcsoltak. Gallai Judit Ágnes ezeket a mintázatokat tanulmányozva járja körül saját identitását. Hogyan érvényesülhetnek ezek az elképzelések a XXI. században? A felvilágosodást követő racionális-tudományos fellángolás óta a misztériumok, a transzcendencia és a természethez való visszatérés egyre inkább erősödő törekvésként jelenik meg, nem csak a művészetekben, hanem a mindennapokban is. Gallai művészete nem csak a különböző kultúrák mitológiáira, mint világértelmezésekre utal vissza, hanem a rituális gyakorlatok okozta eufóriához is visszatér. Mindezt beépíti önértelmező gyakorlatába, amivel személyes mitológiáját alkotja meg. Saját testét nem csak modellként, de nyersanyagként is felhasználja. Alkotásairól mindig ő néz vissza ránk, de a személyességen túl hidat is emel a múlt és a jelen történetei között: kultúrákon átívelő, ősi történetek által találhatunk rá önmagunkra. Az emberi lényeg kiteljesedését nem csupán a tudományba vetett hit szolgálja, hiszen van egy oldalunk, mely még ma is állat, természet, mítosz és varázslat.
Cserhalmi Luca kurátor