Nádor Katalint (1938-2018) évtizedekig mint a Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotósát, vagy mint a Pécsi Műhely kollektíva performanszait, kiállításait dokumentáló fotográfust ismerték. Kísérletező, lírai hangvételű absztrakt fotográfiai munkássága nem kapott szakmai figyelmet, és a magyar fotográfiatörténet sem számol be róla, miközben a 1960-as és ’70-es években keletkezett alkotások Kepes György és Moholy-Nagy László fotográfiai öröksége, és a kortárs, pécsi újkonstruktivista, geometrikus szellemű művészeti törekvések felől is olvashatók. Fotogramjai, grafikai hatású csendélet-analízisei mindazonáltal egy érzékeny, és egyedülálló alkotói látásmódról tanúskodnak, ami a természetes és épített környezetet, a tájat és a tárgyat ezek esztétikai minőségeik kölcsönösségében, a fotográfiai absztrakció kreatív lehetőségeiben látja és láttatja.
Az acb NA-ban látható válogatás Nádor Katalin első önálló kiállítása Magyarországon, miután a 2018-as Paris Photo vásáron nemzetközi elismerésre tett szert. A kiállítást az acb ReasearchLab gondozásában megjelent kétnyelvű kiadvány is kíséri.

Kép: Nádor Katalin: Cím nélkül, 1970-es évek, zselatinos ezüst nagyítás Dokubrom papíron, 14,8 x 20,9 cm