https://www.facebook.com/events/346917435918156/

Van ott valami más is. Mindig.

Akármit és akárhogy nézek is, a látvány sosem teljes. Mindig van valami, amit nem látok, nem láthatok. Akkor sem, ha én magam hozom létre a látványt.

A világról alkotott képünk töredék.  Csak egy részét vagyunk képesek érzékelni mindannak, ami körülvesz minket. És azt is csak bizonyos keretek között.
Szóval nagyon fontos számomra, az utóbbi négy évben talán a legfontosabb a megfelelő keret-, illetve viszonyrendszer kiválasztása.
Többnyire azt szoktam hinni, hogy ez a rendszer a nedves kollódium. Az egyik legérzékenyebb és leginstabilabb fényképészeti eljárás, amit valaha is feltaláltak. Az az eljárás, ami csak szigorúan meghatározott keretek között hajlandó működni. Már ha egyáltalán működik éppen.
Többnyire működik. Leképez egy olyan világot, amit csak sejtek. Vagy talán érzek. Habár főszabály szerint nem fényképezek addig, amíg nem tudom, pontosan mit is akarok látni, sőt: kifejezni a látvány által, a létrejövő kép többnyire valami más.
A kollódium leképezése valójában teremtés. Bár technikailag elhagy látványelemeket, hiszen monokróm, és csak egy szűk tartományt érzékel a látható spektrumból, ez a redukálás valójában feltárja a nem láthatót. A lényeget. Többnyire.
Bár többnyire igen, jelenleg éppen nem keresem az összefügést. Már nem akarom feltétlenül hinni, hogy van egy belső kohézió, ami összetartja (legalább) a képeimben megjelenő belső világomat.
A biztos pont a kollódiumos technika. Ami változékony és sokféle ugyan, de pozitív képhez az érzékenyítő fürdő kémhatása elég szűk tartományban mozog.
PH 4,5. Többnyire.

Gálos László
kollodista