Halász Péter Tamás (1969) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett Maurer Dóra tanítványaként 1998-ban. Önálló tárlata volt – többek között – a kolozsvári Protokoll Stúdióban, az Óbudai Társaskör Galériában, a szombathelyi Irokéz Galériában és a budapesti acb Galériában. 2010-ben alkotásai szerepeltek New Yorkban, a VOLTA művészeti vásáron; addigi munkásságát összegző tárlatát 2014-ben a Budapest Galériában rendezték meg.

Legújabb kiállításának címe nem annyira a háromlábú fényképezőgép-állványt idézi, mint inkább azt a hármas struktúrát, amelyben a híres pszichoanalitikus, Jacques Lacan (1901–1981) szerint a szubjektum értelmezhetővé válik: az imaginárius, a szimbolikus és a valós egymásra íródó rendjét.

Halász Péter Tamás előszeretettel készít olyan mérnöki precizitással tervezett különleges installációkat, amelyek társadalmi, gazdasági, ökológiai problémákra mutatnak rá. Racionálisan felépülő művészetében az álmot, az ember legbensőbb szubjektív élményét is racionálisan közelíti meg. Új installációinak motívumrendszerébe olyan, a külvilágot megidéző jelképeket emel be, amelyek különféle világpolitikai jelenségekre, számítógépes operációs rendszerekre, az ökoszisztéma problémáira vagy az emberi agresszióra utalnak, miközben a legszemélyesebb emlékeket, élményeket is bevonja leleplező vagy éppen rejtekező megjelenítésekkel. S miközben a fizikai valóságot leképezi, a realitás látszatvalóságával is szembesít minket. Ebben az összecsúszott kondícióban kell magunkat, a személyes énünket felismerni: választ keresni arra, hol a határ álom és valóság között, hogyan találhatunk rá önmagunkra a szimbolikus rendből kilépve, a realitás határain túl.

Nagy Barbara Szentendrén született, jelenleg is az itteni Régi Művésztelepen alkotó képzőművész 2005-ben kapott diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Maurer Dóra osztályában, majd ugyanebben az intézményben DLA fokozatot szerzett. Hosszabb időt töltött ösztöndíjjal német művészeti központokban és Rómában. A Vajda Lajos Stúdió tagja. Az elmúlt években több jelentős kiállítóhelyen rendeztek önálló tárlatot a műveiből Bécsben, Budapesten és Szentendrén. A tavalyi Art Capital keretében a Bizottság-ligetben volt látható Kert-hálózatok című köztéri projektje.

A művész legújabb helyspecifikus installációja hat egymáshoz kötözött ágyból áll, amelyeket színes fonálból készült, hol hosszabb, hol rövidebb takarók fednek. A kőből készült párnákon, mint a sírköveken, az elmúlásra utaló feliratok olvashatók. Nagy Barbara installációja az álom több rétegét és jelentéssíkját idézi meg: az erősen szimbolikus ágy itt az álom terepe, egy belső színház, ahol a tudattalan a rendező. Ugyanakkor az ágy a sors legfontosabb állomásai, a nemzés, a születés, a betegség és a halál helyeként megjeleníti az élet láncolatát is. A különféle ágyak egyéneket jelenítenek meg, akik azonban összetartoznak. Az álom itt olyan magánterület, amely közüggyé válik: fontos üzenetté, ami egy másik világból érkezik. Nagy Barbara konceptuális műve nem teszi le a voksát valamely jól ismert álomértelmezés mellett, hanem szabad utat nyit a néző álominterpretációi számára.