A fotógráfia célja mindig ugyanaz: gondolatokat közvetíteni és ébreszteni fény által rögzített képek segítségével. Minél változatosabb kifejezőeszközöket tartalmaz maga a kép, a belőle származó hatás és élmény annál maradandóbbnak látszik. A különböző technikai és kémiai sajátosságok fel- és kihasználása mellett a valóság hű reprodukálása tekinthető a leggyakrabban alkalmazott ábrázolási módnak.

Követve az akt művészettörténeti hagyományát, ennek egyik formája a mezítelen emberi test leképezhetősége, melyet évszázadokon át a képzőművészet legtöbb tehetséget igénylő, legnehezebb feladatai közt tartották számon. Mára azonban az akt fogalma kitágult és a test vizuális ábrázolása a fotográfia fejlődésével megváltozott, normalizálódott. Ennek köszönhetően a meztelenség a mindennapjaink részévé vált. Ugyanakkor adott a kérdés, hogy a 21. században van-e művészi értéke a meztelenség bárminemű ábrázolásának? Melyik az pont, ahonnan a rögzített kép túlmutat a hű másolat fogalmi keretrendszerén?

A másolat, az utánzás és az eredetiség kérdése mai napig aktuális képzőművészeti, illetve művészetelméleti, teoretikai kérdés. Az egyértelmű másolat és az appropiation-art által meghatározott tulajdonlás és eltulajdonítás közötti határ egyre homályosabb, ebből fakadóan az egyértelmű különválasztás mind kritikai, mind pedig esztétikai oldalról is problematikus folyamatnak látszik.

Az emberi test és a másolat egyik kapcsolódási pontja az ikrek különleges látványa, mely mindenki figyelmét önmagában is megragadja. A különleges viszony és a zavarba ejtő hasonlóság rendkívüli jelenségnek számít, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk létezésük okával, mibenlétével. Mindazonáltal felmerül a kérdés bennünk, hogy felfedezhetünk-e különbségeket vagy csak a hasonlóságok kusza rendszere meghatározó e személyekben?

Fejér Bernadett COPY című kiállításában azt vizsgálja, hogy mi történik akkor, ha két hasonló ember a fotográfia segítségével további sokszorosításon esik át, ezzel kisajátítva az ikrek adta azonosságot és a fotográfia reproduktív jellegét. A fő kérdés így az, hogy milyen érzést vagy reakciót vált ki a befogadóból az, ha sok másolatot lát két azonosnak tűnő emberről?