A jövő modern-ősi volt, a kortárs nem más, mint mítosz, és mint minden nagy mítosz, erkölcsi következményeken keresztül dacol az idővel. A kreatív késztetés nyom egy egészséges resetet, és újrakonfigurálja magát.
//////////////////////////////////////////////////////////////////
Visszamegyünk... Messzire, százmilliónyi évvel, milliárd aszteroida-eseménnyel hátrébb, kihátrálunk önmagunkból, társadalmi normáinkból és a közelmúlt történelméből.
Elismételjük személyes, társadalmi, történelmi (friss és ősi) történeteinket, ahogy rengetegen előttünk. Egy időalapú hálózat ontja magából a fajunk történetét, amely bonyolult és elfogult és gyönyörű.
A múlt az egyedüli igaz vonatkozási pontunk: fény a csillagokból, szén a fosszíliákból, dokumentumok az elmúlt századokból, fotók máról.
Abszolút témákon dolgozni.
A jelen mindig referenciális.
//////////////////////////////////////////////////////////////////
A Devoni ugrás egy sorozat a korrózió hatalmának ajánlva, amint az megmutatkozik a geológiai, antropológiai, társadalmi idővonalakon. Alultáplált generációs tudásátadás, megrendszabályozott digitális belenyugvás, elfojtásterápia, alattomos kromatika és más hívószavak.
De ezek a munkák a koncentrációról is szólnak, hogy egy pontra figyelsz, a távcső fókuszát az ég egy bizonyos szeletére irányítod, és az így sűrített dózisban vetül le az idővonaladra.
A kiválasztott ponton kétéltű vagy: a szárazföld ígéretesnek tűnik, a víz még táplál.

George Crîngaşu Kolozsváron és Rómában él és dolgozik. A művész munkájának fő fókusza az adatok újrakontextualizálásra és szétbontására alapul, melyek installációs, videó, digitális nyomat és festészeti munkákban jelennek meg. Szólókiállítása volt a bukaresti Nikodim Galleryben (2017), a SABOT Galleryben (2014), munkáival szerepelt az Új Budapest Galériában (2018),a bázeli LISTE-n (2015), az athéni Digital Arts Festivalon, az Art Encounters Biennalén Temesváron, valamint Londonban és Athénba is.

Crîngaşu ezzel a kiállítással mutatkozik be először a galéria képviselt művészeként, de művei láthatóak voltak már Budapesten 2015-ben a Trafó Galériában, 2017-ben egy Fenyvesi Áron által kurált csoportos kiállításon („Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásból”) a Horizont Galériában és 2018-ban az Új Budapest Galériában is, a Kétfejű gyufa című kiállításon.