Viszlát, viszlát Budapest! 

 

A rezidenciákon résztvevők sokfélék, egyesek Mexikóból jöttek, és vizuális függetlenségük révén a helyi kultúra jellemző részévé váltak / nem váltak, mások visszatérnek Lengyelországba. Habár az itt töltött időm lassan lejár, eddig még egy tisztességes „Hellóra” sem futotta. 

 

Júliusban kezdtem meg rezidenciaprogramomat a Bartók-negyedben. Elsőként a pirospaprikáról gyűjtöttem képi anyagot. Úgy gondolom, ez a motívum, akármennyire is hétköznapi és jelentéktelen, még is egy izgalmas és sokrétű eszköz Magyarország egyik oldalának megismerésében. Minden kutatásom ellenére úgy tűnt, kizárólag vagy turista üzletekben (mint giccses dísztárgy), vagy zöldségpiacokon (mint sima zöldség, esetleg fűszer) található meg. Egyetlen kivétel a Ludwig Múzeum „Király Tamás. Out of the Box” kiállítása volt. Később e minta, mint népművészeti motívum is kibontakozott előttem (pl. busó jelmezek formájában – köszi, Márton!)

 

Ittlétem során korábbi munkáimmal is haladtam „bányászati tájképeket” készítettem, amelyekben a szénbányászat és a ritka ásványok kitermelésének folyamata által deformált tájat mutatom be. Kivágásokkal kép-tárgyakat hoztam létre, a „bánya (táj) képeit”, a tájkép (csont) vázait. A természet így megjelenő váza és az emberi élet közötti kapcsolat foglalkoztat. 

 

A rezidencia végén kis tárgyakat készítettem, melyeket a légtisztítók aktív szenes szűrői ihlettek. A szmog és a légszennyezés láthatatlan, de jelentős tényezője a környezetünknek. S, hogy mindebből mi lesz, még nem tudom, de addig is itt a búcsúm: „Cześć!”