esemény
A fény ritmusa | Thomaz Farkas | Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

kurátor | Claudia Küssel

megnyitó | 2020. március 2. 18:00

a kiállítást megnyitja | Kiko Farkas

web | https://capacenter.hu/kiallita...

a kiállítás bezárása | 2020. augusztus 23.

cím | Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Térkép

A Capa Központ bemutatja Thomaz Farkas (1924–2011), a Brazíliában a modern fotográfia és dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb képviselőjeként számon tartott, neves, magyar származású brazil fotográfus első átfogó magyarországi kiállítását. Farkas egyedi művészeti örökséget hagyott hátra, különösen a brazil kultúra megörökítésével és azzal a vizuális megközelítéssel, amely korának fontos képviselőivel kapcsolta össze. A fény ritmusa című kiállítás válogatást nyújt a negyvenes években és az ötvenes évek végén készült fotográfiáiból, valamint felvonultatja az ugyanebben az időszakban készült legfontosabb dokumentumfilmjeit is. A kontaktmásolatok nagyításai bensőséges betekintést nyújtanak abba, hogy milyen fotográfiai megközelítéssel dolgozott, és hogyan teremtette meg a másodpercek törtrésze és a hosszúra nyúlt pillanatok közötti finom egyensúlyt. A kiállításon bemutatott álló- és mozgóképekből is egy elkötelezett ember képe rajzolódik ki, akit egész élete során a mások iránti érzékenység, az emberekhez való őszinte odafordulás jellemzett.

Thomaz Farkas olyan családba született, amelynek fotográfiával való kapcsolata egészen a tizenkilencedik századig nyúlik vissza. Életének első éveit a budapesti Pannónia utcában töltötte. Szülei, akik már korábban is szerencsét próbáltak Brazíliában, Farkas hatéves korában költöztek vissza São Paolóba. Édesapja jelentős fotográfiai üzlethálózatot létesített Fotoptica néven, amely Brazília-szerte rendelkezett boltokkal, és egyetlen fia már egészen fiatalon elkezdett dolgozni nála. Az ifjú Thomaz nyolcéves korában kapta meg első fényképezőgépét, és tizennyolc éves korára olyan tehetséges fotográfussá vált, hogy a Foto Cine Clube Bandeirante legfiatalabb tagjaként választották be a neves társaságba. Az európai modernisták elméletei és nézetei által erősen befolyásolt amatőr fotográfusokból álló klub tagjai forradalmasították Brazíliában a modern fotográfiát.

Thomaz Farkast ennek az időszaknak az egyik nagy úttörőjeként tartják számon. Ő volt az első, aki 1949-ben fotókiállítást rendezhetett a Museu de Arte Moderna de São Paulo [São Pauló-i Modern Művészetek Múzeuma] intézményében. A kiállítás sok szempontból forradalminak számított, leginkább kísérleti jellege miatt, amely két fiatal építészmérnökkel való együttműködésének volt köszönhető. Ezeket, a fotográfiai karrierje fénypontjának tartott képeket a negyvenes években készítette. A formai és absztrakciós minőség iránti különleges érzékenységgel jellemezhető képekben megjelenik a kontrasztok, grafikus alakzatok, valamint a fények és árnyékok iránti fokozott érdeklődése. Ezeket az elemeket nem csak az építészeti alkotásokban, hanem az emberek által erős fényben vetett árnyékokban, hétköznapi helyzetek során is megtalálta.

Bár a fotográfia iránti érdeklődése az ötvenes évektől elkezdett a dokumentumfilmek irányába fordulni, van egy fontos sorozata az ötvenes évek végéről: az, amelyben a futurista és utópisztikus Brazíliaváros felépítését örökítette meg. 1957-ben Farkas Brazíliavárosba utazott, hogy nyomon kövesse Lúcio Costa és Oscar Niemeyer projektjének a megvalósulását. A 35 mm-es objektívvel rögzített képeken egyértelműen tükröződik Farkas munkásságának humanista lelkülete, valamint a művész érdeklődése a sajtófotózás nyelvezete iránt. Figyelme középpontjában az adott pillanathoz kapcsolódó érzelmek és a nyitóünnepélyre idelátogatók álltak, valamint az építőmunkások és az ő szálláshelyeik, a megtervezett városon kívül. Ez a sorozat egyfajta hídként is szolgál a későbbi, filmrendezőként és producerként végzett munkásságához. Úgy gondolta, hogy a film alkalmasabb a brazil társadalmi és politikai helyzet kifejezésére. Az 1960-as és 1970-es években készült számos dokumentumfilmje és néha színesben megörökített fotográfiája, amelyek Caravana Farkas címen váltak ismertté, kifejezték elkötelezettségét a hazája iránt, és céljuk az volt, hogy bemutassák Brazíliát a brazilok számára.

Farkas kiváló szakmai kapcsolatokkal rendelkezett, aktív részese volt a fotográfusok, filmrendezők, művészek és dizájnerek nemzetközi hálózatának. 1948-ban ellátogatott New Yorkba, a MoMA-ba, ahol találkozott Edward Steichennel; ugyanebben az évben látogatta meg Ansel Adamset kaliforniai műtermében, és kapcsolatban állt Edward Westonnal is. Jean Rouch, a francia dokumentumfilmes és Joris Ivens, a holland filmrendező – akit Farkas igen nagyra tartott – szintén a barátai közé tartoztak. Szakmai kapcsolataiban a Fotoptica fontos szerepet játszott. Segítségével mindig hozzáférése volt a világ minden tájáról származó szakmai könyvekhez és magazinokhoz, valamint a legkorszerűbb felszerelésekhez. Ezenfelül Farkas számos fotólabor kialakítását is kezdeményezte múzeumokban és más intézményekben, a fotográfia népszerűsítése érdekében. Fotoptica néven futott az a fotográfiai magazin és galéria is, amely Farkas irányítása alatt tette közzé és állította ki új és ismert brazil tehetségek alkotásait a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig.

Farkas kétségkívül sokoldalú, tehetséges ember volt, aki lendületes személyiségével mindig intenzíven élt és dolgozott. Bár főként fotográfiai és filmes munkáiról ismert, öröksége sokkal szerteágazóbb, hiszen producerként, tudósként, vállalkozóként és kulturális nagykövetként is jelentős munkát végzett. Munkái olyan fontos gyűjtemények részét képezik, mint a New York-i MoMA és a londoni Tate Modern.

Claudia Küssel kurátor

Jótanács

Ha egy időpontra kattint, akkor az ikOn megmutatja, hogy erre a napra milyen eseményeket regisztráltak.