KÉT NAP, KÉT HÉT

ATTALAI Gábor
GÉMES Péter
Vera MOLNAR
SZÍJ Kamilla
TÜRK Péter

2020 június 2 – 26

A kiállítás megtekinthető online
https://vintage.hu/exhibitions/two-weeks-two-days

Valamint nyitvatartási időben
keddtől péntekig 14-18 óráig

A tárlatot kérjük az egészségügyi óvintézkedések betartásával látogassák.

A Vintage Galéria kiállításának címét Attalai Gábor két művétől kölcsönözte. A tárlaton olyan művek kerülnek bemutatásra, amelyekben a művészek különféle ismétléstípusokat használtak fel az alkotás során. Az ismétlődés és az ismétlés a képzőművészetben és a mindennapi életben is elemi szerepet játszik, működési elve révén mindig valamiféle időbeliséget is feltételez. Attalai Gábor (1934-2011) „időbélyegzései” (Egy nap, Két nap, Két hét, 1972) esetében a művön belüli ismétlés a különböző időszegmentumok közös térbe rendezését eredményezi. Attalai munkája során a korszakban egy gyakran használt tárgyat, a bélyegzőt használta fel, a pecséttel egyszer egy meghatározott időpont lenyomatát rögzítette, máskor egy részletet ragadott ki az idő folyamából. Gémes Péter (1951-1996) az ismétlés egy másik formáját, a ritmikus tagolást alkalmazta Napló - Egy hét (1994) című műve elkészítésekor. A mű egyes lapjai lineáris sort alkotnak, olvasatuk időbeliséget eredményez. Az életmű kontextusában az alkotás értelmezhető egy szubjektívebb olvasat mentén is: kísérletként a múló idővel való szembenézésre, az idő láthatóvá tételére. Türk Péter (1943-2015) az ismétlés harmadik fajtáját, a szimmetriát használta ki Forró vágyam árnyékában ülni... (1993-1994) című sorozatának elkészítésekor. Türk egy előre meghatározott mozdulatsor szerint dolgozott, a lapokra vetülő lombok árnyékát ecsetvonásokkal festette meg, majd a papír hajtogatásával egymásnak préselte a fekete zománcfestékes felületeket, ezáltal a műben az egységek megfordított rendben követik egymást. Szíj Kamilla (1957) munkája ugyanazt a dolgot érzékelteti térben és időben is megismételve: a vonalat. A mű mellőzi a zárt rendszerben való ismétlődést, a széria térben és időben végtelenségig folytatható lenne a művet alkotó kilenc lap pozíciójának és állásának variálhatóságából adódóan. Vera Molnar (1924) a generatív alkotásmód révén a véletlen bevonásával a fokozatos variálódást és a transzformációt használta ki a számítógép és egy algoritmus segítségével létrehozott Electra (1983) című sorozatán. Az ismétlődés mechanizmusa szükségszerűen mindig nem ismétlődő elemeket is magába foglal: az egyszerit és a váratlant.