Épp egy világjárvány kellős közepén járunk, a második hullám már közelít, tömegek tüntetnek világszerte az intézményesült rasszizmus ellen és mindezek mellett szembe kell néznünk a klímaváltozás jelentette folyamatos fenyegetéssel is. Ha volt olyan egyáltalán, hogy az ember bármit is stabilnak és kiszámíthatónak gondolt, mostanra ez az álom végleg szertefoszlani látszik. De hogyan kezelhetnénk ezt a növekvő bizonytalanságot? És hogyan tudnánk megőrizni azt a kapcsolatot, ami mégiscsak ehhez a világhoz köt bennünket?

      Az Unstable State of Things című kiállításon szereplő művészek mindegyike saját művészi pozíciójából keresi a választ napjaink társadalmi kihívásaira. A kiállított munkák az ökológiai krízis visszafordíthatatlan következményeire reflektálnak, amelyek áthatják az élet minden területét. Mint például a világszerte növekvő mértékű kényszerű migráció és az azzal párhuzamosan erősődő populista nacionalizmus. Ezeknek a jelenségeknek a nyilvánvaló összefüggéseiből kitűnik, hogy a xenofóbia és az ember és természet közötti destruktív viszony ugyanabból a forrásból, a környezetünkhöz fűződő kizsákmányoló viszonyunkból ered: egy külső, elnyomó erő saját érdekeit kívánja érvényre juttatni azáltal, hogy a másikat maga alá gyűri és a számára hasznos értékeit kiaknázza.

       A kiállítás művészei a társadalmi és a környezeti jelenségek lényegi és mélyebb összefüggéseire igyekeznek a figyelmünket irányítani. Azáltal, hogy a lokálisra, a kétértelműre és az egyén megélt tapasztalataira fókuszálnak, műveik arra bátorítanak hogy más szemmel nézzük a másságot, legyen az akár humán vagy nonhumán természetű, bármi, ami csak azért mert létezik, figyelmet és törődést érdemel.

      Svätopluk Mikyta rajzai különböző gondolattársítások és asszociációk mentén elevenítik fel a karantén idejét, a kényszerű bezártság, a szociális depriváció pszichológiai terhét és a természet közelségének gyógyító erejét. Az xtro realm művészcsoport tagjai, Horváth Gideon, Zilahi Anna és Süveges Rita, az iparosítás során a természeti erőforrások kimerülésének társadalmi és ökológiai következményeit vizsgálják és javaslatot tesznek egy új, harmonikusabb világnézet kialakítására. Anca Benera és Arnold Estefan munkájukban rámutatnak arra a tényre, hogy a történelem interpretálása politikai cselekvés is egyben és a földrajzi tér folytonosságának mesterséges megszakítása az országhatárokkal állandó konfliktusok forrásává válik. Paulien Oltheten egész Európán keresztül követte és videózta a jobb élet reményében ideérkező bevándorlók tömegeit, akiket rövid filmetűdökben a pandémiás lezárások miatt az otthonukba ragadt, mentális egészségükért küzdő amszterdami lakosokkal állít párhuzamba.

      A bemutatott munkák nem szolgálnak direkt válasszal arra, hogyan kellene viszonyulnunk a klímaváltozás, a migráció, az idegenellenesség és a növekvő nacionalizmus kérdéseihez. Ehelyett a művek megteremtenek egy olyan értelmezési teret, ahol mindenki megtalálhatja a saját szempontjait, amivel a maga számára értelmezheti ezeket a jelenségeket.

 

A kiállításhoz kapcsolódóan augusztusban előadások, nyilvános beszélgetések, workshop és pop-up konferencia is megrendezésre kerül.

 

/

 

A kiállítás a Risc Change (2016–2020) projekt része, amelyet az Európai Unió Kreatív Európa programja és a Nemzeti Kulturális Alap támogatott.