Szubjektív kortárs irodalom, nem csak férfiaknak
„Magyar írókkal beszélgetek. Szoktam gondolni arra, milyen lenne egy asztalnál ülni Arany Jánossal vagy Kosztolányival, és csak remélem, hogy ez is majd megoldódik valahogy; most azokkal fogok, akik szerencsére a kortársaim. A GPS centire megmondja, milyen messze (közel!) lakunk egymástól, a naplóm pedig, hogy mikor és hol találkoztunk: hányszor beszéltünk igazán. Sokszor – és az is milyen kevés! Jól ismerem őket, mégsem elég jól, a barátaim, tudok róluk sok mindent, de az semmi. Várom, hogy olyasmit is elmondjanak magukról, amin majd ők is elcsodálkoznak.”
Kukorelly Endre

Aki hónapról hónapra csak kérdez és hallgat: Kukorelly Endre (1951) író. Budakalász–Szentistvántelepen él. Az ELTE BTK történelem–könyvtár szakán végzett. 27 magyar és 19 idegen nyelvű könyve jelent meg (legfrissebb kötete: Cécécépé, avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé). Kreatív írást tanít 1992 óta, több folyóiratnál dolgozott szerkesztőként (Jelenlét, A ’84-es kijárat, Magyar Napló, Magyar Narancs, Lettre Internationale, Parnasszus, Irodalmi Jelen, Kalligram). A Magyar Író Futballválogatott megalapítója. József Attila- és Babérkoszorú díjas.

Aki pedig ezen a januári estén válaszol:
Márton László író, forgatókönyvíró, egyetemi oktató
Regény, színdarab, novella, kritika, esszé, műfordítás. Költeményeket nem ír. Fordításai, színdarabjai jelentős részben versek – még kritikát is írt versben. A(z egyik) legjobb „formaművész” a kortárs magyar irodalomban. Színdarabjai akkorát ütnek, hogy inkább nem játsszák azokat. Játsszák és nem, nem tudom követni, miért. Műfordítói életműve, ebben biztos vagyok, a legjelentősebb a kortársaim közt, elég, ha csodálatom tárgyait, öt óriási opuszt emelek ki: Goethe Faustját, Gottfried von Strassburg, Sebastian Brandt, Walter von der Vogelweide műveit és A Nibelung-éneket. Vagy vegyük a Grimm-testvérek meséit-mondáit? Gryphiust, Novalist, Luthert? Márton Lászlót a nyolcvanas évek legelején láttam először az ELTE kari könyvtárában, a polcok közt állva olvasni. Azóta is így látom: ember, olvas. Mindent. Háromszáz könyvet évente. Olvas és ír: nyomdakészen beszél arról, amiről olvas és ír, de ne hívd föl, ne zavard, nincs is telefonja.
Kukorelly Endre