A finisszázson Maj Ajna, a kiállítás kurátora tart tárlatvezetést.
A kiállítás fókuszában a társadalmunkra az egyik legnagyobb hatást gyakorló digitalizáció és annak a mindennapi vizuális észlelésünket és értelmezésünket befolyásoló tényezői állnak. A cégek globális térnyerése egy olyan földrajzi koordinátáktól független, egyetemes érvényű vizuális kommunikációs jelrendszer – emojik, memojik, piktogramok, logók – megjelenését eredményezte, amelynek elsődleges felhasználási területei a különböző közösségi média és online felületek.
A digitális technológia napi szintű használata a kapcsolattartás és kapcsolatteremtés során közvetlen módon hatással van az alkotókra és ezáltal az alkotói folyamatokra is. Az univerzális szimbólumok felhasználása, átemelése mindig jelen volt a művészetekben. A pop art által ikonikussá váló termékek, akárcsak napjaink filmes gifjei, a nézők előzetes ismereteire épülnek.
A kiállításon résztvevő alkotók ezeket a közismert képi jeleket egyszerűsítik, absztrahálják, de csakis olyan mértékben, hogy az analógia mindvégig érzékelhető maradjon. Így a kiállításon szereplő munkák a képi transzformáció által az ábrázolás, az ábrázolhatóság és az absztrakció között egyensúlyoznak.
A kiállításon láthatunk példákat a technológiai változásokra direkt módon, már magával az előállításuk módjával vagy anyaghasználatukkal reflektáló, valamint a technikájukban látszólagosan a festészeti hagyományokat követő, motívumrendszerükben a közismert digitális jeleket felhasználó alkotásokra. Ugyanakkor megjelennek a digitalizációt, a fogyasztást és ezek gazdasági, szociális, kulturális vonatkozásait az emberi oldalról megközelítő személyesebb hangvételű, pszichologizáló olvasatok is.
Ennek a két pólusnak a találkozása, egymásra vetülése adja a kiállítás dinamikáját és teszi hangsúlyossá a művészet–társadalom egymásra ható, kölcsönös viszonyát. A középpontban a festészet, az a médium áll, amelynek halálát már több alkalommal is, először talán a fénykép felfedezésekor, megjósolták; mégis újra és újra rácáfol ezen állításokra.

Kiállítók: Batykó Róbert, Agata Bogacka, Felsmann István, Kristóf Gábor, Ulrike Müller, Anne Neukamp, Szinyova Gergő, Varga Ádám

Kurátor: Maj Ajna
Grafika: Felsmann István

A kiállítás a Delta Informatikai Zrt. és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
Külön köszönet: Galerie Meyer Kainer, Gunia Nowik Gallery, Gregor Podnar Gallery és Iszak Patrícia

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Ajna Maj the curator of the exhibition will make a guided tour in the finissage.
The exhibition is centred around the concept of digitalization , a phenomenon that has had a tremendous impact on society. The artworks discover ways in which digitalization has affected our everyday visual perception and interpretation. The global expansion of companies has led to the emergence of a universal visual communication sign system consisting of emojis, memojis, pictograms, logos, primarily used on social media and online platforms.
The daily use of digital technology to communicate and connect directly impacts creators and thus the creative process. The use and appropriation of universal symbols have always been characteristic of the arts. Products made iconic by pop art, like today's film gifs, are based on the viewer's prior knowledge.
The artists in the exhibition simplify and abstract these familiar visual symbols, but only to the extent that the analogy remains perceptible throughout. The exhibited works balance representation, representability, and abstraction through pictorial transformation.
The exhibition includes examples of works that directly reflect technological changes either through the way they were produced or through the choice of materials as well as works that seem to follow traditional painting techniques but use familiar digital signs in their motifs. At the same time, more personal, psychologizing readings are also present which approach digitalisation, consumption as well as their economic, social and cultural aspects from a human perspective.
It is the encounter of these two poles that gives the exhibition its dynamism and which emphasises the interdependent and reciprocal relationship between art and society. At the centre of the exhibition is painting, the medium whose death has been predicted time and time again, first perhaps upon the discovery of the photograph, but a medium which keeps on refuting claims about its demise.

Exhibiting artists: Róbert Batykó, Agata Bogacka, István Felsmann, Gábor Kristóf, Ulrike Müller, Anne Neukamp, Gergő Szinyova, Ádám Varga

Curated by Ajna Maj
Graphic design by István Felsmann

The exhibition was implemented with the support of Delta Informatikai Zrt. and the National Cultural Fund of Hungary. Special thanks to Galerie Meyer Kainer, Gunia Nowik Gallery, Gregor Podnar Gallery and Patrícia Iszak