Felvezetés HAász Ágnes kiállításához
MET Galéria, Budapest, 2021 július 31.

„A jelenségek látványa a láthatatlan dolgoknak.” Anaxagorász

Az, amit itt látunk vagy látni vélünk, az Idő rétegeiből kibontakozó történet; a térben különváló és egybeolvadó síkok rendje, melyből egy kép, egy kompozíció bontakozik ki, a művész áttételes önarcképe, a személyiség sorsvonalainak térképe, a művészi alkotófolyamat megjelenítéseként is felfogható. Az ember időbevetettsége azonban egyrészt illuzórikus, másrészt a fátum szintjén látszólag röghöz kötött. A szabad akarat a jó és rossz közötti választásra vonatkozik elsősorban. A művész megpróbálja átvilágítani saját sorsfonatát, míg el nem jut a transzparens/transzcendens formához, mely egyfajta kilépést jelent saját labirintusából, ámde a labirintust végig kell járnia ahhoz, hogy kiléphessen. Az asztrológia kvalitatív időfelfogása ezért lehet megfelelő iránytű a legtöbbször láthatatlan sorserők meglovaglásához. Fernando Pessoa az ihletője az installációnak és a művész több alkotásának; itt különösen fontos a mű címe: „Kezdek áttetsző lenni, a világ ki-be jár rajtam”, amivel egyszerre utal az empatikus belehelyezkedés művészi pozíciójára és az önmagamból való kilépés ex-sztatikus tapasztalatára is, melyben megnyílik az alkotó számára elengedhetetlen átlépés/kilépés egy másik világba. Ez a transzcendencia a művön belül immanens jellegű, hiszen nem hagyja el a közösséget és a művészet területét sem, hanem inkább megnyitja a teret – a szó szoros és átvitt értelmében – hogy a néző számára is megnyíljon a kreativitás közben megélt élmény. Az installációt körülvevő két kép – „Megsokszoroztam magamat-Időzónák” és „Vannak olyan órák” - jól kiegészíti a pessoai gondolatot, ahogy a könyvobjekt („Pessoanak ajánlva…” ) is közvetlenül neki állít emléket....(részlet)

Kecskés Péter képzőművész, író