Az alkotó néhány évvel ezelőtt indított extrém-alvási kísérlete eredetileg más összefüggésben jött létre. Célja az akarattal lehetetlen kikényszerítése, egyfajta nagyvárosi vizsgálódás, önmegfigyelés volt: tudunk-e bárhol, bármikor, amikor csak kedvünk támad rá, elaludni bármely helyszínen?

A kiállítás időtartama alatt a művész eltérő helyeken és időpontokban – gyakran váratlanul felbukkanva – fog aludni, azaz hajt végre abszurd akciót, amely a múzeum nyilvános tereiben történő zavartalan alvással elcsendesedést, lelassulást feltételez. Néhol mint kiállított „tárgy”, máskor mint természetes emberi viselkedésforma avagy éppen észrevétlen eseményként lesz jelen az alvás, és vele annak megvalósítója, a művész.

A banálisan egyszerű hétköznapi cselekedet a lassúság kontextusában mindenképpen kontemplatív tudatállapotra utal.