„Balla András foglalkozása kerttervező és építészmérnök, hivatása fényképész.” (Beke László)
A Műcsarnok kiállítótermeiben Balla András gazdag életművéből tematikus egységeket válogattunk. Az egész kiállítást belengi egyfajta rezignált melankólia a mulandó, ember nélküli tájról, az emberi és tárgyi világ szépségéről. A sokszor teljesen hétköznapi tárgyakban, természeti formákban rejlő különleges esztétikai értékeket mutatja meg a fotós úgy, hogy a kiinduló látvány helyett egy rejtélyes, misztikus világ tárul föl, nem ritkán humoros asszociációkat keltve. Az összefüggő, koherens szekvenciák terme után állítjuk ki a Borostyán Imre remetéről készült fotóregényét, a történelmi kertek (Versailles, Tivoli, Bomarzo) eső utáni hangulatú fotóit, valamint az ezekkel merőben ellentétes kerti – mondhatjuk giccses – miliőket, amelyeket az emberek kagylóból, kerti törpéből, szarvasagancsból, suta szobrokból, nippekből építenek az udvarukba. A harmadik terem egyfajta emlékállítás a kihalt erdőknek, az ember nélküli ártéri tájnak. A korábban Menedék címen megjelent kötet panorámaképeiből bemutatott válogatásban megjelenik a fákhoz fűződő vonzalom és tisztelet, az ágas-bogas gallyak esztétizáló formái mellett viszont a sötét tónusok komor hangulatú alkalmazásával is a természet sérülékenységére, az egyensúly megbomlásának veszélyeire hívja fel a figyelmet.
(Mayer Marianna)

Belépés: aznapi kiállítási jeggyel
Vendégeket regisztrációhoz kötötten korlátozott számban tudunk a programon fogadni (30 fő)

Részvételi szándékát kérjük az alábbi űrlapon jelezze:
https://docs.google.com/.../1FAIpQLSd9EkDbDLZNFU.../viewform