Kerekes Gábor az újrahasznosítás és a papírkollázs képek kortárs szellemharcosa. Hozzátesz, de sose elvesz elvén az anyagokat életvitelszerűen tartja körforgásban. Eredetileg festőként végzett, de a műfaj szűk határait hamar kinőtte művészete. Gábor fantáziáját és lelkesedését terjedelmes, helyspecifikus installációkban bontakoztatta ki, amelyeket gyakran fény- és audio-elemekkel dúsított. Párizstól Isztambulig megtalálható térélményei kinőtték a műtermének falait és a galériák white space tereit, azok a síkból a térbe kilépve önálló univerzumokká tágultak. Hosszú szünet után ismét az egyik általa létrehozott az ismert világunkkal párhuzamos képzeletbeli miniatűr univerzumba FREEPORT – SZABADKIKÖTŐbe merülhet el a látogató, lassan több mint tizenöt éve folyamatosan bővülő kollázsain keresztül, amelyek időigényessége egyben a műfaj craftmanship hagyományait is megidézi.

Munkáinak alapegysége a bolygónyi élettér, ami lehet zsúfolt lebegő metropolis vagy egy teljes civilizációnak otthonul szolgáló soha el nem szenderülő nyüzsgő szabadkikötő.

Gábor egyik fő inspirációja “Bábel” bibliai története, mely sok művészt inspirált, ezek közül talán a legismertebb Pieter Brueghel 1563-ban készült festménye. A történet szerint Noé leszármazottai egy tornyot akartak építeni melynek teteje eléri majd az eget. Az addig ismert és egységes nyelvet Isten összezavarta, mivel az egységet ellene való lázadásra használták. Döntése nyomán válaszfal lett a nyelv, határokat vont az emberek közé, s szétszóródást eredményezett. Mivel a nyelv tette lehetővé az ember eget ostromló vállalkozását, az együttes építést, így Isten ítélete nemcsak az emberi érintkezés és közlés területére vonatkozik, hanem minden olyan emberi vállalkozást is meghiúsít, amilyennel egykor Sineár völgyében megpróbálkoztak 

Nevelési célzattal, munkamódszerével szeretné felhívni a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára. Gábor még abból az időből származik amikor ha valami elromlott akkor azt nem eldobta, hanem megjavította, vagy valami máshoz hozzátéve felhasználta. Alapanyagai a különböző offline media és kiadóiktól kapott, már bezúzásra ítélt sajtótermékek amiből gondos válogatás után kiemeli a képi elemeket, majd újraértelmezi és rendszerezi azokat, hogy aztán később új univerzumokat hozzon létre belőlük. Témái az erőszakot nélkülözve az analóg munka értékét, környezetünkhöz és kulturáis örökségünkhöz való kapcsolódásunkat, újrapozícionálását járják körül.