Az általános entrópiában a hidrogénatomok szénvegyületekké alakulnak, amit saját kauzális fejlődésüknek gondolnak. A tömeg egyre sűrűbb lesz, a nyomás alatt a kalcitból márvány képződik, ami felelősségre és lelkiismeretre bomlik a nehézfém szerszámok között.
Az ember talán az egyetlen élőlény a világon, de a földön minden bizonnyal, amely saját létéről gondolkodik. Elhelyezi magát időben: feltárja a múltat és elképzeli a jövőt. Emlékeket hagy a későbbi generációk számára akarva és akaratlanul. Egyúttal megérteni próbálja a létezés fizikai és metafizikai rétegeit is. Ki tudja számolni egy kisbolygó becsapódásának esélyeit, az újabb jégkorszakok váltakozásának ciklusait, sőt számol saját tetteinek következményével. A tudatos lény speciális helyzete, hogy nem egyszerűen elszenvedi a szándéktalan fizikai törvényeket, de lehetősége van beavatkozni, akár a saját evolúciójába is, mindennek ellenére elkerülni a katasztrófát, úgy tűnik, képtelen.
Ebben a köztes állapotban találjuk a Túl korán, túl későn szereplőit is. Miközben a mitológiai alakokra emlékeztető testekről valamifajta leletszerűségre asszociálhatunk, mintha lenne valami bizonytalan abban, hogy talán nem egy múltbeli eseményről van szó. Nem tudhatjuk biztosan, hogy valaminek az eredményét vagy a kiindulópontját látjuk-e. Ugyanazon testek elviselői, hordozói és elkövetői is a cselekményeknek. A bűn fogalma megjelenésétől fogva állandónak tűnik, megítélése azonban történelmi távlatokban relativizálódhat a dominancia mérleghintáján.
Megnyitja: Cséka György esztéta
Kurátor: Fodor Balázs
Megtekinthető: 2023.02.17. - 2023.03.10.

***
In the general entropy hydrogen atoms become coal compounds, which they perceive as their own causal development. Their weight becomes more dense, calcit turns into marble under pressure, which dissolves to responsibility and conscience among the heavy metal tools.
Humans are perhaps the only beings in the world, but definitely on Earth, that are thinking about their own existence. They place themselves in time: investigate the past and imagine the future. They leave memories for later generations intentionally and unintententionally. At the same time they try to understand the physical and metaphysical layers of existence. They can count chances of the impact of an asteroid, the cycles of changes of new ice ages, also the consequences of their own actions. The special situation of the conscious being, as they not only suffer the unintentional physical laws, but has the opportunity to intervene even in their own evolution, but seemingly unable to avoid disaster despite all of this.
We find the characters of Too soon, too late in this inbetween state. As we can associate to some artifact-like thing looking at the bodies reminding us of mythological figures, it’s as If there’s some insecurity about the fact that it is not about an event that happened in the past. We cannot know for sure, If we see the result or the starting point of something. Bearers, caretakers of the same body and also the ones who commit the acts. The definition of sin seems constant from its beginnings, but it’s assesment can be relativized
in historical perspectives on the seesaw of dominance.
Opening speech: György Cséka aestethe
Curated by Balázs Fodor
Available at 17.02.2023. - 10.03.2023.