,,Az árnyék talán nem csupán a fény helyi negatívja, hanem a fény aktív ellenfele, amely úgy sugárzik a sűrűségből, ahogy a fény sugárzik a fényforrásból.” (Sz. Á.)

 

Szabó Ádám az INDA Galériában bemutatott, döntően fémből készült műveinek témája egy a kultúránkban a vizuális művészetektől az irodalmon át az építészetig mindenütt jelenlévő jelenség: az árnyék. Az árnyék, ami kísérőjelenségként, bekalkulált-bekalkulálandó optikai tényezőként állandó szereplő ugyan, de nem főelem általában. Szabónál ugyanakkor ezúttal főszerepet kap – kellemes kis képzavarral azt mondhatnánk, hogy a paradox helyzetekkel egész eddigi életművében játszó, kísérletező, azokon elmélkedő művész jóvoltából most egyszer végre az árnyék kerül reflektorfénybe. Mindez a Szabótól megszokott elmélyültséggel, következetesen végiggondolt és végigjátszott művészettörténeti és -elméleti, filozófiai, optikai vonatkozásokkal, és persze a jól ismert, szabóádámos összekacsintós mosollyal és iróniával.