A kiállítás záró programján utoljára mesél Csorba-Simon István a sűrű növényzettel átszőtt, lecsupaszított emlékdarabkákból felépülő alkotások történetéről.

A rajz olvasnivaló is, mint véget nem érő levelek, lassú odafigyeléssel, elmélyedés közben elgondolkodtató vonalrengeteg, ami mögött lehet jelentést, érzelmeket és történeteket keresni. Mind lekövethető külön s egyben, aztán összeáll valami, ismétlődve, rétegekben, ahogy az érzések, gondolatok és olvasatok halmozódnak. Mind egy külön történet, azonban összekapcsolható, a szereplők fel-fel bukkannak itt-ott, újra s újra.

Látogass meg minket és szakadj ki a rohanó világból egy kis időre, hagyj időt magadnak, hogy a lassú odafigyeléssel, személyes emlékekből, érzelmekből épülő munkák által elkezdj figyelni magadra és a környezetedre is!