Forgács Péter legújabb, fotóalapú munkái a szemlélődés tanúbizonyságai, melyek motívumaik szerint három sorozatra bonthatók ebben a kiállításban. Világosan összeköti őket a megfigyelés létállapota, melyet nem sürget sem a hétköznapi élet körforgása, sem a jelentéseket egy pontba összeterelő történetszál. A füst és pocsolya mint szimbólum egyszerre efemer és rejtélyes, a bennük eltűnő vagy éppen tükröződő alakok töredékessége pedig egy tudatot érintő határra mutat rá. Van, amit nem lehet felfedni, hiszen a leleplezett titok megszűnik titoknak lenni. Forgács ugyan lemondott a narratíváról, hogy így felszabadulva közelebb kerülhessen a megmagyarázhatatlanhoz, de nem szűnt meg cselekedni: a metafizikai lényeget keresi – ráérősen, kontemplálva, andalogva.