Bár Keresztes Dóra művészetében az illusztráció áll a középpontban, több mint 4 évtizedet átfogó pályája során festészettel, plakáttervezéssel, bélyegtervezéssel, színházi látvány- és jelmeztervezéssel és animációs filmkészítéssel is foglalkozott. Műcsarnokban nyíló kiállítása 2025-ben készült legutóbbi alkotásaira és elsősorban azokra a munkáira fókuszál, amelyek ugyan kapcsolatban állnak szövegekkel és akár azok illusztrációiként is megjelentek korábban, bennük mégis Keresztes Dóra autonóm művészeti szándékai fogalmazódnak meg. Kiállításán vers- és könyvillusztrációi mellett animációs filmjei és szakrális munkái is láthatók.

Művészete összetett, szimbolikus rétegű világot képvisel, amelyben olyan ősrégi világmagyarázó narratívákból táplálkozik, melyek az emberi lélek és az univerzum közötti kapcsolatot keresik. A mezopotámiai, keresztény-misztikus és az égitestek és rendszereik keletkezésével foglalkozó keleti kozmológiai hagyományokból merít, de legfőbb inspirációs forrása a magyar népmesekincs, melyet a kortárs művészi grafika nyelvén, a magasnyomás elévülhetetlen szépségeinek eszközével, lírai, groteszk és spirituális formában értelmez újra. Művei belső utakat mesélnek el, ahol a lélek az alsó világból az égi, szellemi szféra felé halad, és amelyek során figurái, vagy maga a néző, egyfajta mitikus beavatáson és átalakuláson megy keresztül.
Különös lényei olyan egymásba átható-átolvadó, humoros és mégis súlyos jelentéseket hordozó ember-állat figurák, akik az emberiség személyes és kollektív tudattalanjából látszanak előbújni szürreális és meseszerű álomvilágot teremtve. Olyan ősi tartalmakat is hordozva magukon, melyek az ember kétarcúságát, rejtett árnyékszemélyiségünk sajátosságait, a világ kétpólusúságát is hivatottak jelezni. Munkáinak felépítését egyfajta metafizikai tér- és időfelfogás jellemzi, melyeknek a kör az alapeleme. Önmagukba visszaforduló figurák, összetett, mégis újra és újra  körformává rendeződő alakzatok jönnek létre, amelyek egyben az univerzum szerkezetét és harmóniáját is szimbolizáló kozmogrammaként is értelmezhetők.
Grafikáinak míves szépsége a középkori fametszetek világát idézi, szakrális alkotásai az erdélyi kazettás mennyezetek vizualitásából táplálkoznak, animációs filmjei pedig mozgóképbe formált vizuális költészetként értelmezhetők.

kurátor: Garami Gréta