A táj sohasem az otthonunk, mindig csak vendégek vagyunk benne. Szorosan nem tartozik életterünkhöz, s gyakorlati szempontból sem része a létünknek. Inkább csak akkor figyelünk fel a jelenlétére, ha elhagyjuk a hétköznapok kulisszáit s kilépünk a vadonba. A táj tehát annak a természetnek a képe, amit gyakorlati értelemben nem használunk. A tájat az ember csak akkor látja, csak akkor létezik – szemben a természeti képződményekkel –, ha azt valaki szemléli...

Hogy ez a sajátos szituáció mit is jelent Gyenis Tibor "téjképei" esetében, arról megtudhatnak többet a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben az érdeklődők!