„A művészet egyik legfőbb feladata az, hogy hírt adjon saját koráról – az általános és az örök emberi, művészeti, műfaji igazságokon túl” – fogalmazott Hajnal Gabriella. Művészete valóban nem csupán ezeknek az időtlen igazságoknak a lenyomata, hanem sajátos látásmódjának és a valóság teljességére irányuló keresésének megnyilvánulása is. Alkotásai egységesen tükrözik mindazokat a valóságokat, amelyeket megélt és amelyek megérintették: a szépséget és az emberi gyarlóságot, a természet gazdagságát, az organikus kapcsolatok finom rendszereit – egyszóval azt a csodát, amely az életből fakad. Ahogyan maga is írja: „A művészet nem létezik csoda nélkül.” Számára a csoda észrevétele természetes volt: nyitott szemmel járta a világot, megélte a 20. század történelme által megterhelt mindennapokat, ugyanakkor rácsodálkozott a tokiói utcák lüktetésére vagy az ausztrál táj burjánzó nagyságára.
A kiállításon bemutatott művek betekintést engednek Hajnal Gabriella művészi és személyes valóságaiba. A látogató egy szeletét láthatja annak a gazdag szellemi és alkotói világnak, amelyen keresztül a művész a világról szerzett tapasztalatait közvetíti. Az évtizedeken át formálódó életmű sűrített lenyomata ez: bepillantás abba, miként látta és miként fogalmazta meg a létezés egészét. A munkákban egyszerre van jelen a mindennapi élet nyersessége, a társadalmi igazságtalanságok keserűsége, valamint a humor finom iróniája és a szépség pillanatnyi, törékeny csodája.

A textilművészet Gabriella kezében különösen érzékeny és sokrétű médium. A technikai határok feszegetésével közvetíti mindennapi benyomásait és gondolatait, miközben az áramló formák és a rétegzett kompozíciók azt sugallják: a valóság sosem statikus. Folyamatosan alakul, változik, torzul, mégis egységet alkot. A különböző korszakokból származó gobelineken a fájdalom sötétebb tónusai gyakran keverednek a humor élesebb részleteivel: groteszk figurák jelennek meg, amelyek egyszerre nevettetnek és késztetnek gondolkodásra az emberi ostobaságról, vagy a természet csodái, mint a folyó saját erejéből kivájt útja. A mesterien kidolgozott technika megelevenedik, egy szigorú keretek között felépített rendszer, ami mégis áramló, organikus, akár a nyelv felépítése, a betűk formái és azokból felépülő értelem és szépség.

A művekben felvillannak a csoda pillanatai – virágzó tájak, mitikus motívumok, a nyelv jelrendszere –, miközben az igazságtalanság jelei, az elnyomott alakok és a törött formák, a betűkből összeállt sokrétű mondanivaló mélyebb rétegeket tárnak fel. Hajnal Gabriella művészete így válik univerzálissá: mindent látott, mindent megélt, és mindezt beépítette alkotásaiba. A kiállítás nem kronologikus életmű-áttekintés, hanem tematikus utazás ebben a gazdag univerzumban, ahol minden egyes szövetdarab egy önálló történetet mesél.

Boros Lilla