A Műcsarnok jubileumi kiállítással tiszteleg a magyar absztrakció egyik legfontosabb alakja, Gyarmathy Tihamér (1915–2005) előtt. A tárlat a legendás, a sokáig elhallgattatásban élő művész kanonizálását is jelentő 1986-os műcsarnoki bemutató után negyven évvel, a jelen megváltozott művészeti közegében és történelmi távolságából vállalkozik most az életmű áttekintésére és újragondolására. A kiállítás különlegessége, hogy Gyarmathy munkáit képi párbeszédbe hozza olyan világhírű kortársakkal is, mint Hans Arp, Paul Klee, Max Bill, Joan Miró vagy Etienne Beothy.

A négy teremben elrendezett kiállítási anyag a korai, figurális gyökerektől vezeti végig a látogatót az érett korszak kozmikus vízióiig. A tárlat fókuszában Gyarmathy sokrétű inspirációs forrásai állnak: nyugat-európai utazásai, az Európai Iskola és az Elvont művészek köre, az 1947-es párizsi és hazai nemzetközi kiállítások, Kállai Ernő bioromantika elmélete és a mikrokozmosz rejtett formái, a Moholy-Nagy László hatására született fotogram-kísérletek, Kassák Lajos és a konstruktivizmus tiszta geometriája.

A kiállítás íve a Gyarmathy művészetét megalapozó bioromantika szemléletétől vezet a világmindenség rejtett összefüggéseit kutató érett kori absztrakt művekig, melyekben Gyarmathy a Teljesség megidézésére, az Univerzum megérintésére, a létezés értelmének keresésére, a Láthatatlan láthatóvá tételére törekedett. A bemutató csúcspontja az utolsó teremben feltáruló „gondolati tér”, ahol a művész egyedülálló szinkretista szemléletmódja – a különböző vallási és filozófiai hatások egységesítése – válik kézzelfoghatóvá. Itt a makrokozmoszból merítő festmények mellett a látogatók a művész egykori műtermének és különleges, világmodellként értelmezhető tárgygyűjteményének installációját is láthatják Szegő György látványtervezésében, közelebb kerülve Gyarmathy összetett belső világához.

Gyarmathy művészete az organikus vitalitás, a geometrikus rend és a spirituális szabadság különleges összessége, amelyben e különböző látásmódok nem kizárják, hanem kiteljesítik egymást. Életműve ma feltehetően idegennek és nehezen hozzáférhetőnek tűnhet a fiatalabb generációk számára. A Műcsarnok kiállítása e távolság csökkentésére, az életmű újrafelfedezésére és aktuális olvasatának megteremtésére vállalkozik.

Kurátor: Garami Gréta

Társkurátor: Szathmári Botond